Sírni nem hagyás és hiszti? Eléggé szembekerültem önmagammal, nem tudom, mit csináljak.

Van egy 9 hónapos lányom, akit sosem hagytam sírni, max pár másodpercig, ha valamiért nem tudtam azonnal menni. Mindig is elleneztem a sírni hagyást. A probléma az, hogy a kisasszony kezdi felfedezni a hiszti erejét. Vannak már helyzetek, amikor egyértelmű, hogy azért kezd egyik pillanatról a másikra hatalmas, keserves sírásba, hogy megkapja, amit akar. Napközben ezzel még nincs is gond, elég könnyen elterelem a figyelmét. A probléma az esti fektetésnél jön.

Eddig szépen megfürdettük, szopizott, cicin bealudt, aztán alvás. Egy dolog, hogy éjjel 46x kel, de legalább könnyen le lehetett tenni. Na, hát most pár napja rájött, hogy aludni unalmas. Hiába olyan fáradt, hogy majd elájul, alig lát, egyfolytában dörzsöli a szemét, ásítozik, nem akar elaludni. Ha cicin el is alszik, max 20 perc és felkel, és kezdődik a cirkusz. Ugyebár mászna. Ha berakom az ágyába, azonnal elkezd torka szakadtából üvölteni. Ha bent maradok, akkor annyira nem vészes, de sír, és ugyanúgy nem alszik el. Ha kimegyek, nagyon ordít. És itt jön a dilemmám: nem hagynám ugye sírni, de azzal, hogy bemegyek, és kiveszem, engedek a hisztijének. Egyértelműen hiszti, vigasztalom, de pár másodperc után fogja magát, kimászik az ölemből és nyomul játszani. Nem kell anya, nem kell cici, csak ki akar jutni a kiságyból. Ugyanakkor annyira sír, ha nem megyek be, hogy a szívem megszakad, krokodilkönnyekkel. Az előbb bírtam 10 percig, ilyen szar anyának még soha nem éreztem magam. Majd bementem, ringattam volna, és 1 perc után ott is hagyott...

Nem tudom, mit csináljak. Nappal alig alszik kicsi kora óta, bár ez a mászsással sokat javult. Éjjel egy katasztrófa, de legalább az esti fektetés könnyen ment, de annak is vége. Már tényleg egy nyugodt pillanatunk nincs.

Ti mit tennétek? Hagyjam sírni? De hogy lehet azt kibírni, ha mondjuk egy órát ordít? Már ennél a 10 percnél is bőgtem én is...