Ti hogyan csináltátok?
Lehet picit elkapattuk az 1 hónapos babánkat. Ha letesszük, egyből sír. De ugye most már én is elkezdek egyre több mindent csinálni, és nem lehet folyton a karomban. De valahogy nincs szivem ott hagyni sírni se. A védőnő mondta, hogy míg ilyen pici lelehet szoktatni arról, hogy karban legyen, de ahoz hagyni kell sírni kicsit.
Mondjuk ha olyan dolgom volt, akkor kénytelen voltam ott hagyni, de olyan rossz érzés volt.
Ti hogy csináltátok? Vagy valami köztes megoldás?
Mi gondolkodtunk a pihenő széken.
Igazából akkor van ezzel "probléma" hogy karban van, mikor egész nap nem akar aludni.
1 hónapos babát nem lehet "elkapatni".
A babák fél éves korukig nem tudják semmilyen módon "manipulálni" a szülőket.
Teljesen normális a babád igénye. Ő még nem érti, hogy hol van, meg hogy milyen a külvilág. Csak közelre lát, és amikor ébren van, akkor RÁD van szüksége, vagy az apjára, de legalábbis testi kontaktusra. Nincs ennél természetesebb.
Persze ha sírni hagyod, egy idő után megtanulja, hogy hiába "hív", mert a sírás ebben az esetben ezt jelenti, mert nem jön senki. Tud alkalmazkodni, az életösztöne erősebb, mint hogy ájultra sírja magát, tehát abba hagyja. De ezzel annyit tanul, hogy nem, vagy nem mindig számíthat rád.
Ott a hordozókendő, magadra kötöd, két kezeddel azt csinálsz, ami jól esik.
Vagy alternatíva lehet egy babahinta (pl .Adamo).
Nagyon szenzitív időszak ez, és amikor egy baba eljut 6-9hónapos korban a mászásig, akkor MINDEN megváltozik, egyszerre nem akar majd rajtad lógni, mert megy felfedezni a világot.
Ne félj kielégíteni a babád igényeit, gondolj arra, hogy minden nap fejlődik és változik, és nem fog minden mostani szokása "bebetonozódni", mint ahogy egy óvodás nem használ pelust és egy iskolás sem szopik.
A gyerek életében a VÁLTOZÁS a kulcs, nem szabad félni kielégíteni az igényeit, ettől lesz kiegyensúlyozott kisgyerek és önálló felnőtt.
Nekem már iskolások a nagyobbak, és tudom, hogy szépen kialakul minden.
Egyébként nekem is volt olyan időszakom, amikor attól féltem, hogy "jajj, ha csak így vagy úgy tud elaludni, akkor ez így marad?", és nem maradt úgy...
Az ösztönök sokszor megsúgják mi a jó, mint ahogy Neked is, csak a társadalmi vagy egyéb ilyen-olyan elvárások addig súgnak mást a fülünkbe, hogy néha hiszünk nekik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!