Gond lehet abból később, hogy igazából a férjem az anyja a babánknak?

Vagyis, nem az anyja, de az elsődleges gondozója. A kórházi 2 napban 0-24 ő látta el a szobánkban (tápszer, pelenkázás, dajkálás). Aztán, mikor hazajöttünk, még 1,5 hétig nagyon fájt a sebem, így akkor is kb. a 3/4-ét ő csinálta ezeknek.

Azóta 3 hetes a kicsink, még nem vagyok 100%-os korántsem. Folyton van valami újabb meglepetés a testemben, ami fájhat (pl. aranyér miatt nem tudok ülni, hasogat a méhem). Mindig együtt kelünk hozzá, együtt látjuk el, csak valahogy a férjem felé hajlik a mérleg nyelve.

Igazából én vagyok a hagyományos családi értelemben vett apja a gyereknek.

Én úgy érzem, ez mindhármunknak kielégítő megoldás, de vajon ez okoz majd később valamiféle fejlődési problémát, hogyha nem én leszek az elsődleges gondozója? (A férjem itthonról dolgozik, én CSED-en vagyok.)