Mennyi a legideálisabb kor a gyerek vállalásra?

Szia! Én 23 évesen szültem, most 7 hónapos az Édesem.

Nekem az anyagi háttéren kívül még több dolog is számít és sok dologra sajnos csak a baba születése után jöttem rá:

1. éld és bulizd ki magad te is meg a párod is (nekem szerencsére nagyrészt sikerült és örülök neki)

2. tanuld meg a tartós otthonlétet élvezni (na ez sajna nem jött össze és ebből nagy problémáim is vannak, pl. depi, pánik)

3. ha a párod nem vesz részt a háztartásban, akkor már most szoktasd rá a házimunkára :)

(sajnos nagy pocakkal is kiszolgáltam, hiba volt, mert még mindig elvárná és emiatt van is veszekedés bőven)

4. tudom, hogy most nem az anyagiakról akartam beszélni, de mindenképp fontos, hogy legyen félretett pénze az embernek, mi úgy jártunk, hogy a baba születése előtt egy hónappal megszűnt a párom szuperbiztosnak hitt munkahelye, jó, hogy volt mihez nyúlnunk

5. tudatosítsd magadban, hogy a gyermektelen barátok leválnak, az erősnek hitt barátság is halványul majd, megszűnik, de attól még nem leszel egyedül, mert te is a gyerekesekkel fogsz barátkozni (én az elején hirtelen úgy éreztem, nincsenek barátaim, mert felszívódtak, de azóta van több új, akinek gyereke van)

6. gondold végig, kiknek a segítségére számíthatsz (csak akiben 100%-ig megbízol) és ez alapján vállald a picit

7. gusztustalanul hangzik, de MAGADNAK szülöd a gyereket, magadra számíthatsz leginkább, sose lehet tudni, hogy mi történik. Ez a hozzáállás azért jó, mert ha a piciny mellett úgy éreznéd, egyedül maradtál és nem bírod tovább (mert mindenhol vannak ilyen időszakok), nem kell bánkódnod, hogy te nem így vállaltad. Néha a férfiak igencsak bemondják az unalmast és nem mindenki van megáldva segítőkész és okos családtagokkal, sajnos erre csak a gyerek születése után lehet rájönni igazán és akkor tudatosíthatod magadban, hogy ezt a babát ÉN MAGAM vállaltam és nem az x-y-ra támaszkodva. Nekem pl. rengeteg családtag igérte, hogy majd így segít meg úgy segít, el is hittem, mert segített is még a terhesség alatt is, aztán meg jól elfelejtett és heti 1x felhív, amivel meg sokra megyek. A másik meg jön "segíteni" és mást se csinál, csak engem ugráltat és észre sem veszi.

8. Szembe kell nézni azzal, hogy te teljesen háttérbe szorulsz. Még egy hajmosást is nehéz a programba beiktatni, nemhogy egy alvást. Minden szabadidős tevékenységnek (a fürdés is annak számít meg az evés is) ára van, pl. annál kevesebbet alszol. Én a múlt éjjel kb. 1 órát aludtam.

Én ezeket azért írtam le, mert mindenki csak a szülésről oktatja a terhes nőket, de hogy mi van utána, hogy minden kegyetlenül megváltozik, arról senki nem mesél, max. annyit, hogy más lesz. Én örültem volna, ha ezeket valaki elmondja nekem és úgy vállaltam volna a Drágámat. Biztosan vállaltam volna így is, csak akkor nem értek volna marha nagy pofonok. Szóval ha ezeket a dolgokat tudod "alkalmazni", vagy hogy is mondjam, "betartani", akkor szerintem érett vagy a gyerekvállalásra, lehetsz akár 18 éves, vagy 30. Remélem, tudtam segíteni.

Én 29 évesen szültem.

Kár, hogy ilyen sokáig kellett várnunk arra, hogy az általunk felállított feltételek összejöjjenek.

Az az igazság, hogy addig nem akartunk gyereket vállalni, amíg nincs biztosnak mondható állásunk, lakásunk, mert nem akartam "lányszobámba" a szüleimhez szülni.

Tulajdonképpen így sem egyszerű a helyzet - közbejött a válságnak csúfolt őrület - úgyhogy anyagi szempontból muszáj volt megteremteni a feltételeket.

Viszont most úgy érzem, hogy kár volt ilyen "későn" szülnöm. Pár éven belül kistestvért is szeretnénk, aztán meglátjuk, hogy lesz-e harmadik is. Az már tényleg csak azon múlik, milyen feltételeket tudunk biztosítani majd három gyereknek.

Sajnos a körülményeinket nem mi választjuk, mi csak idővel változtatni tudunk rajta erős akarattal, és sok munkával.