Hogyan ismertessem meg a kislányommal a kutyánkat?

7 hónapig távol tartottad a kutyát a gyerektől?

Az a gond, bárki , bármilyen megoldást is ír, nem biztos, hogy meg tudod oldani. Már azzal baj van, hogy 2 éves kutyánál felmerül a hogyan kérdés. Célravezetőbb lenne egy -két alkalomra hozzáértő kiképzőt hívni magadhoz és valószínűleg gyorsabb megbízhatóbb eredményt érnél el.

Aki fél attól, hogy a kutya bárhova odakap, ott gond van már eleve a kutya nevelésével részedről.

én csak is önkínzásból olvasok itt. Tipikus okoskodó válasz, keressünk szakembert, gyógytornászt, pszichológust, állatgondozót.

Ha eddig le volt sz rva a kutya, akkor vele is foglalkozni kell, játszani, meghúzni a fülét, hogy reagál rá.

Ha harap, megütni.

Nekem 2 magyarvizslám volt, mind tudta, hogy nem szabad harapni, még ha meg is ütöm, de a farkával akkorát tudott csapni a lábamra, hogyna, és a kezei erejével, súllyával se volt tisztába. Én amiatt aggódnék, hogy játékból megkarmolja.

Járókán keresztül lehet kezdeni.

7 honapig hol volt ?

Mar reg kellett volna.

A kutyat meg kellene nevelni, 20 eve kutyatenyeszto vagyok ( nem szaporito ! ), es olyan nincs, hogy veletlen odakap a kutya.

Nem vagyok kiképző, de ez min den kutyához ÉRTŐ embernek alap, hogy megneveli a kutyáját, ha pedig nagytestű, akkor különösen fontos, mert egy 4-5 kilós szőrgombócot meg tudsz tartani a póráz végén akkor is, ha őrjöngve ugatva menne neki a másiknak, de egy 50 kg-os kutyával ugyanez már nem menne.

Már ott elrontottátok sajnos, hogy eddig nem engedtétek a gyerek közelébe, de ami a legfontosabb, hogy már a mai naptól kezdjétek el nevelni is a kutyát, ne csak házi kedvencként tartani.

A németjuhász nagyon intelligens fajta, de ez az előnye egyben a hátránya is egy rossz gazda kezében hiszen ha nincs kellőképp nevelve és foglalkoztatva, akkor rombolhat, antiszociálisan viselkedhet.

Itt az élő példa, egy jól nevelt kutya soha, de soha nem lenne szabad, hogy felborítsa lelkesedésében a gazdáját, vagy akárkit. Erről a kezdetektől le kellett volna tiltani, de még most sem késő.

Az ugrálásról és a mancs rátételről, vagy mi az amit írsz, arról szintén.

Az én lányom születésétől napi kapcsolatban van a kutyánkkal, hiszen lakásban él velünk.

Ő egy stafford ami köztudottan makacs fajta, mégis sikerült megvenelni kőkemény munkával, következetességgel, ennek következtében nem kell attól félnem, hogy netalán odakap, ha a lányom pl. ráül a hátára, meghúzza játékból a fülét-farkát, belenyúl a táljába stb.

Persze a gyereknek sem szabad hagyni, hogy nyúzza a kutyát, de kivédeni 100%-ban nem lehet, ezért kell már kölyökkorától úgy szoktatni a kutyát, hogy ezeket eltűrje és tudja, hogy bármilyen körülmények közt is a helye a család/falka rangsorában leghátul van, a gyerek is felette áll.

Biztos le fogsz pontozni és nem értesz velem egyet, de tartom a véleményem, miszerint nem neveltétek megfelelően eddig a kutyátok, de most sincs késő elkezdeni.

A nagy találkozásnak is már rég a legelső napon meg kellett volna lennie, úgyhogy ne halogasd, nehogy kárát lássa később a kapcsolatuk, vagy akaratlanul is féltékenységet ébressz a kutyában a gyerekkel szemben.

Én így csinálnám:

Először is elfárasztanám a kutyát, amennyire csak bírom, hogy lemenjen a gőz az agyáról és kicsit higgadtabb legyen. Először nem engedném őket közvetlenül össze, hanem mondjuk megmutatnám neki a gyereket a kiságyban, hagynám, hogy megszagolgassa, amennyire csak akarja. Ha olyan viselkedést látok, ami nem tetszik (pl. kezd túl izgatott lenni, vagy mancsol, stb.) azonnal rászólnék, kiküldeném pár percre és csak akkor jöhetne vissza a babával egy szobába, mikor megnyugodott. Aztán, mikor ez már megy, ölbe venném a gyereket és úgy megmutatnám a kutyának. Ha okosan viselkedik, dicsérném, ha hebrencs, leállítanám. Mikor már így is képes és hajlandó higgadtan fordulni a gyerek felé, a gyereket leraknám a földre egy pokrócra vagy valamire, mellé ülnék, úgy, hogy a kutyát nem engedem rálépni a pokrócra. (A kutyák a kézzelfogható határokat sokkal jobban megértik, mint azt, hogy "ne gyere túl közel".)

Egyelőre nem engedném őket játszani. Ha a gyerek nagyon érdeklődik, a karjaim közül megsimogathatná a kutyát, de kölcsönös játékba még nem mennék bele, amíg nem szokják meg egymás jelenlétét. Egyelőre legyen az a cél, hogy közömbös legyen iránta, ne akarja lelkesedésében agyonjátszani.

Minél többet tartózkodnak egy légtérben, annál jobb. Pl. míg főzöl, vagy ilyesmi, a kutya fekhet a padlón, a gyerek meg mellettetek kiságyban vagy székben, hogy a kutya ne érje el, de lássa, hallja, szagolhassa.

A fő, hogy a kutya megértse, hogy kölyökkel van dolga, aki a tied, te vigyázol rá, és neki is te mondod meg, hogy mit szabad és mit nem. A legtöbb állat ösztönösen gyengéd a kölykökkel, de egy hebrencs kutyának ezt nem árt megtanítani. A lényeg: fokozatosság, és nemkívánatos viselkedés esetén azonnali megtorlás (nem kell bántani, elég egy éles "nem", vagy egy kavicsos PET palack megzörrentése, vagy száműzés az adott helyiségből - a lényeg, hogy azonnali legyen).

Sok sikert. Kicsit tényleg meg vagytok késve, de nem végzetesen. :)