Mikor hagytátok a babátokat mamára pl egy nap egy éjszakára?

Ez puszta pszichológia... arctalanul, névtelenül ki lehet élni a frusztrációt. Számos kísérlet igazolja, hogy az emberek nagy része, ha nem kell a következményekkel szembesülni, hajlamos nagyon "gonosz" lenni, és tárgyiasítani a másik embert. Valami ilyesmi zajlik itt is...

No de a kérdésre is válaszolva:

Pár hónapos korától kezdve fokozatosan szoktattam a lányom a nagyszülőkhöz. Eleinte rövid időkre hagytam velük, például egy bevásárlás erejéig. Így is volt, hogy sírás lett a vége, de közel voltam, tudtam hozzá sietni. Egy éves kora körül aludt először a nagyszülőkkel, de nem náluk, hanem a saját ágyában, otthon, a nagyszülők jöttek át vigyázni rá, míg az apjával színházban voltunk. Tehát nem is egész éjszakáról volt szó.

Pár hónappal később már két napra is rá lehetett bízni a nagyszülőkre.

Hosszú távon ez áldás! Én hiszem, hogy akkor vagyok jobb szülő, ha magamra is van időm, energiám, nem napi 0-24-ben koncentrálok a gyerekemre, hanem megengedek magamnak néha egy kis kikapcsolódást, illetve sokszor a munkám igényli, hogy a nagyszülőkre bízzam. A lányom már iskolás, és teljesen természetes neki, hogy néha a nagyszüleivel van, pár éve már nyaralni is jár velük.

Én kicsi korom óta sok időt töltöttem a nagymamámnál, és felnőttként is életem legszebb emlékei ezek.

Nyilván mindenkinek egyéni élethelyzete van, nem összehasonlítható. Nekem ez vált be, és örülök, hogy így alakítottam az életünket.

Kedves 17-es! Nem hiszem, h attól lesz nehezebb az elválás, h nem alszik máshol...nem azt írtam, h nincsenek el mással, hanem, h nem alszanak másnál.

Napközben simán el volt nyáron is az egy hetes táborban, reggel vittem, este hoztam, de miért baj az, ha itthon akar aludni?! Nem fogom direkt "elküldeni", ha egyszer nincs olyan dolgom, amit ne tudnék elintézni úgy, h ők is ott vannak...

Biztosan sokaknak fura, de mi úgy szeretünk nyaralni (természetesen külföldön is) és csavarogni és minden egyebet csinálni, h ennek a gyerekek is részesei, hiszen ők az életünk...ez van.

Ettől még mehet koleszba, miért is ne?! Én is koleszos voltam, tehát nem hinném, h meg akarnám akadályozni, ha ezt szeretné.

Vannak olyan ismerőseink - nem is egy család - akik simán napokra, sőt hetekre is nagyszülőkre hagyva a gyerekeket járnak nyaralni. Hát mi ezt nem tudnánk elképzelni. "Pár év" és úgysem akarnak majd mindenhova velünk jönni. Addig meg élvezzük a nagy családot :)

Szerintem ebben nincs rossz megoldás. Mindenki úgy alakítja, ahogy neki jó.

Abban sincs semmi rossz,ha van nagyszülői segítség, és kihasználja néha az ember.

Nekem speciel azzal sincs gondom, ha valaki soha nem altatja ott a gyereket a nagyinál, mert ha ők így akarják, akkor így jó.

Egyedül egyet nem szeretek, amikor vki mártír. Tehát lenne lehetősége néha "lepasszolni" a gyereket, de nem teszi, utána meg panaszkodik,hogy nem volt színházban meg kettesben a férjével ezer éve stb.