Mikor hagytátok először egyedül a babátokat?

Igen, tudom, nagyon nagy szerencsém van. :)) Fantasztikus apa, most is fürdés utáni játékban vannak még az ágyon :) én is imádom, nehéz lesz elmenni itthonról, de jó lenne haladni a tanulmányaimmal, már nagyon kevés van hátra. Köszi a választ! :)

Nem félek, hogy az apukája nem tud megcsinálni valamit :) nem ezért merült fel a kérdésem. Hanem azért, mert a szívem nehezen hagyja majd itt. Én nem tudom még elképzelni, hogy felöltözök és kimegyek az ajtón órákra, és őt itthagyom. Születése után is egy szobában voltunk végig és azóta is, hetek óta. Most még nem tudom elképzelni, hogy elmegyek itthonról, és az érdekelt, hogy mások hogy élték ezt meg, mennyire nehéz, és a baba hogy viselte, nem sírt-e anya után, ilyesmi. Picit lelkifurdalásom is van, hogy órákra elmegyek, de tudom, hogy ez az élet rendje, és a lehető legjobb kezekben lesz, talán észre sem veszi, hogy nem vagyok itthon, ahogy az egyik válaszadó is írta. Mégis van bennem egy ilyen kis feszültség, hogy most mi lesz.

Köszi utolsó, ezt észben fogom tartani! :) Igyekszem majd laza lenni és gyorsan elköszönni... aztán majd útközben kiengedem a gőzt :)