Mesélnétek nagyon kicsi korkülönbséggel milyen (volt) az élet?

Picit nagyobb, 22 hónapnyi korkülönbségről tudok nyilatkozni. Elég kemény! Az eleje számomra lelkileg volt megterhelő. Mért bár a pici sokat aludt, csendes baba volt, tényleg nem sok vizet zavart, a nagyobb egy érzékeny kisgyermek, és nagyon figyelnem kellett rá, őrizni a lelkibékéjét, miközben az én lelkibékém elég bizonytalan volt. De azt hiszem, jól teljesítettük a feladatot, egyáltalán nem volt testvérféltékenység az elején. Én is hamar belejöttem, és hálás voltam a kislányomnak, hogy ennyire nyugis kisbaba, és engedte, hogy a bátyjával sokat foglalkozhassam.

Aztán jött a feketeleves. Kb. 8 hónapos lehetett a kislányom, amikor beindult, folyton ott volt mindenhol, elkezdte minden érdekelni. Akkor a fiam féltékeny lett, nem rám, hanem a saját kis dolgaira, a kis életterére. Az nagyon durva időszak volt. A fiam ott bántotta a hugát, ahol csak érte, pedig egy tündéri, kedves kisfiú, sosem volt verekedős. Aztán ez is csillapodott pár hét alatt.

Most 1 éves a kislányom, tavasszal lesz 3 a fiam. Most már élvezem, valóban összenőnek, tündériek. Vannak még most is nehezebb napok, mint pl. a mai, amikor is a kislányom egész nap nyűgös, reggel korán ébredt, de már csak egyszer alszik egy nap, nem is hajlandó picit sem pihenni, így ebédig megy a sírás, hisztizés. Emellett a fiam is nehezebb időszakaban jár, dacosabb most, mint szokott. Tehát a mai nap például egy hajtépős nap. De így 1 év elteltével nagyon jó döntésnek tűnik ez a kis korkülönbség. De ennél kisebbet nem vállalnék a helyedben.

Nekem szerencsém volt, hogy a fiam elég hamar, pont 2 évesen teljesen szobatiszta lett. Tehát alig született meg a kislányom, amikor a fiam letette a pelust, így én megúsztam a 'kétpelenkàs' üzemmódot. A fiam egyedül evett-ivott már kétévesen, átaludta stabilan az éjszakát, kétévesen rohamosan beindult a beszéde, tehát lényegesen könnyebb lett, eltekintve a beköszönő dackorszaktól.

De az a korkülönbség, amit te említesz...egy kb. másféléves még nem szobatiszta, valószínűleg még nem beszél, az alvása, evése még bizonytalan, tehát ő maga is abszolút babás még. Persze, már nem baba, de még nagyon babás. Én a kb. 2 év korkülönbségre esküszöm.

Alapvetően nem nehéz. Van egy napirendünk, amit ha tartunk, minden belefér.

Annyi szerencsém van, hogy együtt fekszenek, közel egyszerre ébrednek. Éjjel 20h-7h között csend béke nyugalom.

Aztán ilyenek jönnek:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Nem könnyű. De ez függ attól is, hogy milyenek a gyerkőcök. Nálunk 18 hónap van a 2 kicsi között. Van még egy 8 éves is, de ő már nagy és okos. ;)

A 1,5 évesem eléggé eleven... :P :D A pici lány meg folyamatosan igényli a társaságomat, igény szerint szopik... szóval nem egyszerű. Nem unatkozom, na. Röviden. ;) :D

Bár nálunk nem ekkora lesz, csak gondoltam leírom. A kisfiam az első 3-4 hónapban csak enni kelt fel, bár így is eléggé kimerültem, de azt hittem jobb lesz. Ekkor jött a fekete leves. Iszonyat hasfájós lett, aminek sokáig nem találták a problémáját, így kialakult egy tartós állapot: 2-2.5 évig nagyon sírós, nyűgös gyerkőc volt, az éjszakák katasztrófálisak. Szóval mellé egy kistesó szó szerint képtelenség lett volna. Szerintem várjatok egy picit, hogy hogyan alakulnak nálatok a dolgok, fogzás stb. Bár ha van segítséged, akkor minden megoldható. Egyedül nagyon nehéz.

Nálunk emiatt 3.5 év lesz a korkülönbség. Mostmár könnyebb, jobban alszik, kiegyensúlyozottabb.