Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » 2. babám születése óta sokat...

2. babám születése óta sokat stresszelek, más is van így, mi a megoldás?

Figyelt kérdés
2. babám született és egész nap sürgetném az időt, hogy nőjön fel hamarabb, aludja át az éjszakát, stresszelek mindenen, előre aggódok, hogy mi lesz, ha majd iskolába kell vinnem őket, pedig csak 3 hetes, de nem tudok túljutni ezeken...más is volt így az elején? Napi szinten eszembe jut, hogy ha majd 3 év múlva ovis lesz, akkor hogyan viszem az egyiket oviba, a másikat iskolába én meg munkába, pedig olyan messze van még...miért agyalok ilyeneken, depressziós vagyok és sírok is sokat... Úgy érzem, nem is tudom még szeretni a babát, mert még csak ordít és csak morcosan néz és nem mosolyog...a nagyobbikkal meg csak kiabálok, és nem tudok, de sajnos nem is akarok foglalkozni, a gondolataim, aggódásaim rabja lettem...el fog ez múlni valaha...? Nem emlékszem, hogy a nagyobbikkal mikor múlt el, de akkor is ez volt, csak akkor még csak az zavart, hogy össze-vissza eszik, meg alszik... Más hogyan oldja meg ezt, vagy mindenki olyan tökéletes boldogságot él át, amikor babája születik, hogy állandóan a fellegekben jár? A férjemmel és Anyukámmal meg tudom beszélni ezeket, de csak azt mondják, hogy miért gondolok ilyenekre, ne gondoljak ilyenekre...de ez csak ideig-óráig segít, amíg megnyugszom, aztán este, amikor felébred etetésre és nem tudok visszaaludni, megint csak ilyeneken gondolkodom... Valaki mondjon valami bíztatót! Mindenhol körülöttem csak azt látom, hogy mindenkinek tök sok teje van, a baba már 1 hónaposan átalussza az éjszakát, minden hepi én meg csak összehasonlítom magunkat, és hogy nálunk miért nem? Én vagyok rossz anya? Meg ilyenekre gondolok...
2016. jan. 5. 15:09
 1/5 anonim ***** válasza:
Ez szülés utáni depresszióak tűnik (amit a külső vélt/valós elvárásoknak való megfelelési kényszer nagyon szépen felerősít). Keress fel szakembert, mert ez jelenleg se neked, se a gyerekeknek nem jó.
2016. jan. 5. 15:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:

Nekem első babám, ma 4 hetes. Pontosan ugyanezek az érzések kavarogtak bennem legalább 2 hétig, én is sokat sírtam, első pár éjszaka amikor hazajöttünk, remegtem mint a kocsonya. Mondjuk én azt nem éreztem, hogy nem tudom szeretni. Most már nem stresszelek, csak én is sürgetném az időt, hogy picit nagyobb legyen, ne sírjon ennyit, végigaludja az éjszakát, lehessen vele játszani, tudatosan mosolyogjon. Mert most tényleg csak annyi, hogy eszik, sír, alszik. Nehogy azt hidd, hogy másnál nincs ez, és más nem érez ilyeneket, csak ki kevésbé, ki jobban. Ha nagyon durvának érzed, és már tényleg nem is akarod/tudod ellátni a gyerekeidet és csak kiabálsz a nagyobbal is, akkor tényleg jó lenne egy szakembert felkeresned. Legalább annyira, hogy jól kibeszéld magadból, és ő is tudjon valamit rá mondani.

Nekem elég volt annyi, hogy egy nagyon jó barátnőmmel 1,5 órán keresztül erről beszélgettünk, és ő rávilágított a dolgokra és rájöttem, hogy felesleges ezeken aggódni és stresszelni, mindenki túléli, ki kell élvezni, hogy ilyen pici, mert nem lesz többet ilyen. Nagyon nehéz, nekem is az, főleg első baba végett, de biztos, hogy vissza fogjuk sírni ezt az időszakot. Én szedek egyébként egy homeopátiás szert, Sedatif PC a neve, nyelv alá kell tenni és hagyni elolvadni a tablettát. 3x2-t kell egy nap, én csak 3-4x1-et szedek (gyerekadag a 4x1), és ennyi is sokat segített! Nem stresszelek annyit, nem aggódok folyton, nem gondolkozok "hülyeségeken", éjszaka könnyebben felkelek, nem vagyok olyan fáradt, viszont könnyen visszaalszok, és napközben van ugyanannyi energiám, mintha kialudtam volna magam rendesen, pedig sokszor még most is előfordul, hogy 2 óránként eszik, 1 óra míg eszik és visszaaltatom, és mire bejövök, elalszok, kelhetek is majdnem. Most már picit jobb, mert éjszaka 3 órákat kihúz pár napja, de koránt sem biztos, hogy ez így fog maradni. Szóval ne aggódj, nem vagy egyedül a problémáddal, csak valakivel mindenképpen beszéld ki magad, ne tartsd magadban. Ha gondolod, nekem is írhatsz privátban. :)

2016. jan. 5. 15:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 A kérdező kommentje:
Anyukám egyébként azt mondta, hogy biztos az is közrejátszik, hogy sokan hazudnak, nem merik beismerni, hogy nekik is nehéz...falun lakom. Mindenki szoptat, jól eszik, alszik a baba...persze...én meg folyton ezekhez hasonlítom magam, hogy nekünk meg semmi sem sikerül. A másik meg az, hogy elővettem a nagyobbik gyereknél amiket felírtam, hogy mennyit aludt, evett és mindig azt lesem, hogy a kisebbik is annyit alszik-e, eszik-e, ez sem tehet jót gondolom. Ő 6 hetesen már 6 órát aludt éjjel, 8 hetesen már végigaludta az éjszakát és mindig ezt várom, de lehet a kicsi nem fogja még...
2016. jan. 5. 19:30
 4/5 A kérdező kommentje:
Én ebből a korból SEMMIT ne fogok visszasírni és nem is akarom kiélvezni, mert útálom. Azt sírom vissza a nagyobbal, amikor 1-1,5 éves volt. Mindent tudott egyedül, tudott beszélni, azt ette, amit mi, végigaludta az éjszakát és már csak egy nagy délutáni alvása volt, ahogy most is. Ezt várom, de az előtte lévő időt soha nem fogom visszasírni és szülni sem fogok többet, az tuti.
2016. jan. 5. 19:33
 5/5 A kérdező kommentje:
Köszönöm, hogy bíztatsz, lehet majd írok, ha rossz passzban leszek...most is csak ordít.. :-(
2016. jan. 5. 19:35

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!