1 éves kisbabám "kiskamasz" korszakát éli. Hiába próbálok vele foglalkzoni nem figyel rám, normális ez? Ne várjam el ezt 1 évestől, vagy most "minden más érdekesebb" korszak van?

A dackorszak szót kerested.

Amúgy a tiltás ennyi időseknél a következőképpen működik: Tiltott dolgot tesz, a szülő rászól, hogy nem. Ezt gyerektől függően 20-100 alkalommal megismétli (igen, ezért kell a türelem). Első fázisban a gyerek látszólag nem reagál, hanem tesztelgeti, hogy mindig nem lesz-e a reakció.

Második fázisban megteszi, de közben rázza a fejét, esetleg mondja, hogy nem. Vagy félig nyúl oda, közben visszahúzza a kezét (és saját magának jelzi valahogyan, hogy nem).

A harmadik fázisnál már akár ő maga figyelmeztet másokat, hogy az adott dolgot nem szabad csinálni.

Zanzásítva így épül be a külső tiltás belső gátlássá. Felnőttkorra ezek ösztönös belső fékek lesznek. Míg egy 1 éves még simán belerohanna egy tábortűzbe és szénné égne, egy felnőtt ösztönösen távolságot tart. Ez tanult magatartás. A fejlődéslélektan is leírja, ha van kedved szakirodalmat olvasni, akkor például a Mérei-Binét féle Gyermeklélektan elég olvasmányosan leírja ezeket. Szerintem online is letölthető.

Később (hivatalosan másfél és 3-4 éves kor között) jön a dackorszak, amikor egyrészt még nem tudja megfelelően kezelni, kifejezni az érzelmeit a gyerek. Ez sírásban, dührohamban manifesztálódik. Egyúttal elér arra a szintre, hogy saját magát külön egyénként definiálja, saját akarattal.

Emiatt a korábban megértett és betartott szabályokat ismét felrúgja. Lélektani szempontból ilyenkor a saját határait feszegeti, keresi. A szülő feladata továbbra is türelemmel, de következetesen megtartani az ésszerű határokat. Ez a gyerek szempontjából azért fontos, mert a korlátok (ésszerű mértékben!) biztonságérzetet adnak.

A fentiek mind lassú folyamatok, azonnali változást ne várj. A gyereked most az először leírt fázisban van, most tanulja meg az alapszabályokat, a "nem" fogalmát. Maradj türelmes és szajkózd neki, hogy nem szabad, de igyekezz tényleg fontos dolgokra (amik őt veszélyeztethetik) szorítani a tiltásokat. A túl sok tiltás szorongást, feszültséget kelt benne. Szóval, ha egy drága vázátok van, akkor ne tiltsd, hanem pakold el olyan helyre, ahol nem éri el. Tiltani a rá és másokra veszélyes tevékenységeket érdemes: ne nyúljon a konnektorba, ne csapkodja az ablakot, mert kitörhet és megsebesítheti, ne nyúljon forró tárgyhoz, ne rohanjon ki az autók közé, ne üssön/harapjon meg másokat, stb.

Azt mindenképpen tartsd szem előtt, hogy egy gyerek agya, észlelése még teljesen más, mint egy felnőtté. Ő most kezdi elsajátítani azokat az alap TANULT viselkedésformákat, ami egy felnőttnek már magától értetődő.

Az egyetemi felvételijét megírta már???

Könyörgöm! Egy 1 éves gyerekről van szó!

Nem most kicsit értetlen, hanem egy pici baba/gyerek!

Még sokáig ilyen lehet, az sem baj. A nemet még jó sokszor el kell majd mondanod. Képzeld. 1 évesen még nem tökéletesen szófogadó, és minden kívánságodat első szóra teljesítő kis ember. (lehet sosem lesz az)

A mesét meg vagy szereti, vagy nem. Fiam nemsokára 3 éves, de szinte alig enged valami mesét, hogy meséljek neki. Na bumm. Nem dől össze a világ.

És ne akard, hogy a te elvárásaid szerint fejlődjön, hagyd a saját ütemében. Ha nem ül, ne ültesd. Fiam is csak állásból ült vissza 9 hónaposan, addig nem ült. 1x próbáltam, hogy tud-e, igen tudott, mászásból mégsem ült fel.

Most kezd járni, most kezd mindent felfedezni, ne nemet mondj neki, hanem ismertesd meg vele a világot!

A gyerekre céloztam az egyetemi felvételivel...

Képzeld, nekem is 1 gyerekem van. Mégsem gondoltam, hogy 1 évesen már mindent tökéletesen tudnia kell, és első szóra szót kell fogadnia mindig.

És nem, nem pakoltam semmit a lakásban miatta, még a kandallót sem...

Egy szóval nem mondtam, hogy mindent meg kell engedni. De nem is kell elvárni, hogy 1 db nemre abbahagyja amit csinál.

1 éves! Pici baba még! Türelem! Következetesség! Ez kellene neki.

(nem ültetni, amikor még nem tud)

A figyelemzavart biztonsággal iskoláskor előtt nem tudják diagnosztizálni. Egy évesnél kizárt, hogy akár a gyanú is felmerüljön.

Veleszületett vérmérséklet lehet eltérő gyerekenként, vannak nyugodtabb és vannak izgágább gyerekek, de ezek még a normális skálán mozognak.

Figyelemzavar akkor jelenthető ki, ha tanulási nehézségei lesznek az iskolában, de az még nagyon messze van. Egy jótanács: ha valamivel elkezd szöszmötölni és elmélyül benne (igen, akkor is, ha egy zokniszöszt vizsgálgat), akkor nem szabad megzavarni és kizökkenteni, mert a koncentráció így fejlődik.

De korosztályos sajátosság az is, ha két percenként tevékenységet vált, mert számára még rengeteg új, izgalmas, felfedezésre váró dolog van és még mindent azonnal szeretne csinálni.

Gondoljátok végig, hogy mi az, amit tényleg indokolt tiltani, azt viszont türelmesen (ne kiabáljatok, ne üssetek rá), következetesen tiltsátok.

Ráütni vagy rákiabálni szerintem kizárólag akkor "érdemes", ha közvetlen életveszélynek tenné ki magát. Például már centikre van a forró vizes lábostól, hogy lerántsa. Akkor inkább a szülő traumatizálja, mint a forró víz.

De kellő odafigyeléssel megelőzhető, hogy ilyen helyzetre sor kerüljön.