Nem fogadnak el minket a régebben itt lakó babás anyukák, miért lehetnek ilyen ridegek?
Terhesen költöztünk a párommal ebbe az idegen városba, itt kapott a párom álást. Én akkor már 7-8.hónapban voltam. Nagyon örültem, mert láttam, hogy a tömbben(3x15 lakás kb)volt vagy egy féltucat kimama, és még vagy ennyi kisgyermekes. Sorban születtek a babák, cseperedtek, és ugye járkált mindenki sétálni a babókkal. Csakhogy itt kezdődtek a gondok:folyton láttam, hogy a régi lakók egymás közt nagyon jól elvannak, de nekünk még köszönni sem nagyon akartak. Próbáltam nyitni, beszélgetni, ismerkedni, de nem, mintha egyáltalán nem is lennének ránk kíváncsiak! Ha velünk találkoznak "véletlenül" mindig épp sietnek, de az erkélyről meg látom, ha a régiek futnak össze meg van hogy félóráig csevegnek.
Rettenetesen rosszul esik. Közben a lényom már 15 hónapos, és a párom 1 hónapja kiment külföldre, így már azon gondolkozunk, hogy visszaköltözünk a volt lakóhelyünkre, mert ott sokkal kedvesebbek voltak az anyukánk. Ti tapasztaltatok ilyet? Miért lehet az, hogy ennyire nem akarnak minket megismerni? Jól élünk, tisztán, rendezetten, szépen neveljük a lányom, barátságosak vagyunk, és mégsem..Nagyon magányosak vagyunk így a lánykámmal.
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..
Szia!
Én is hasonló helyzetben vagyok, pár napja én is írtam. Gondoltam, belinkelem a kérdésem+válaszokat, hogy amíg jönnek a válaszok, tudj olvasgatni.......
Merre laksz?
Újra első vagyok.
Hááát....mivel a kérdésem kiírása óta sem változott semmi, se jótanácsot nem tudok adni, se segíteni :( Csak gondoltam, tudd, nem vagy egyedül.
A mai sétánál próbáltam nyitott szemmel járni, egy velem egyidősnek tűnő, szimpatikus Anyukára és kislányára mosolyogtam míg elmentünk egymás mellett, a kisánnyal köszöntünk egymásnak.....de az Anyuka nem volt ilyen kedves....Hahhhh, mindegy, majd máskor :)
Én egy községben élek, ahol mi csak amolyan "jöttmentek" vagyunk, mert nem ide születtünk...
A tanácsadáson elbeszélgettünk pár anyukával, volt 2-3, akivel többet, ők lettek aztán azok, akikkel sétálunk néha együtt, vagy összejövünk valakinél.
De eleinte, 2-3 hónapig egyedül sétáltam a gyerekkel, köszöntünk egymásnak a többiekkel, de valahogy nem volt kezdeményezés. Aztán jött a baba-masszázs tanfolyam, meg a havi baba-mama klubok, és kialakult.
A bajom az, hogy nehéz a többséggel a gyereken kívül más témát is elővenni, mert akkor meg néznek rám, mint egy ufóra.
A 15 hónap azért elég durva.
Az egyetlen, amit tanácsolni tudok, hogy ilyen anyukákkal ne is akarj barátkozni, valószínűleg nem érné meg. Ezzel mondjuk beljebb nem leszel, tudom.
Nem lehet, hogy pletykálnak valamit rólatok?
Tanácsadáson nem szoktatok találkozni 1-2 anyukával? Meg lehet kérdezni, hogy akkor jönnek-e ők is legközelebb, mint ti, mert mehetnétek együtt is.
Nálunk így indult.
Teljesen megértelek. Mi egy kisvárosban lakunk férjemmel együtt születésünk óta, és olyan furcsa, hogy van körülöttünk a lakótelepen sok kisbabás, hozzánk hasonló korú anyuka, és úgy tűnik, csak bennem van meg a késztetés az ismerkedésre, bennük pedig nem. Szívesen szóba elegyednék, sétálnék velük, elég barátkozós típus vagyok, bár nálunk nincs bandázás, épp ezért nem értem, hogy miért fordítja el még a fejét is, ha találkozunk, pl. a melletünk lévő tömbben lakó csaj. Ez olyan öregesen fog hangzani amit most írok, de manapság tényleg el vannak idegenedve egymástól az emberek, nem kíváncsi senki a másikra. Tisztelet a kivételnek.
9 hós baba anyukája
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!