Hogy éled meg az anyaságot ebbe a rohanó világban?

Nagyon jól, imádok anyának lenni, annyi mindent kapok tőlük. Rettentően eltelik egy nap, mégse mindig jut idő mindenre, amit akartam. Ami rossz, ha belegondolok abba, hogy mindezeknek majd munka mellett kell meglennie.... :(

4 éves kiscsaj, 21 hónapos kissrác, 21 hetes pocaklakó anyucijuk

Először is le kellett lassulnom...

A terhesség ebben nagy "segítség".

Aztán meg kellett szokni, hogy az ember be van zárva hónapokig a négy fal közé, mert pici babával még nem pattoghat annyit, háromóránként legalább szopik, szóval meggondolandó a nagyobb sétával járó nyűg.

Aztán az ember megtanul együtt élni a lehetőségeivel, a megváltozott helyzettel, hogy nem csak ÉN vagyok, hanem most már tartósan MI vagyunk, hogy a saját igényeim elé helyezek egy magamnál fontosabb, és elsősorban tehetetlenebb kis lényt.

Aztán pedig ahogy cseperedik a gyerkőc egyszerre kinyílik a világ, és mehetsz!

Akár útközben is ehet, akár a világból is kimehetsz vele, mert partner benne, eszik, amikor éhes, alszik, amikor álmos, de nem vagy már helyhez, és szoros "ütemtervhez" kötve, és elkezded igazán élvezni a "szabadságot", az anyaságot, és az egyre okosabb gyerkőcöt, és felfedeztetheted vele a világot, értelemmel töltheted meg azt az okos, szép fejét!

Nekem már nem rohan a világ.

Én a terhességem utolsó egy hónapjában lelassultam, és a gyerek diktálja most is a tempót.

Neki pedig nincs hova sietnie.

Döcögünk, és élvezzük a lelassult élet minden csodáját!

Megnézünk minden fűszálat séta közben, meghallgatunk minden egyes rigót, kiélvezzük, ahogy fújja a szél a fákat, és énekelünk minden látványhoz egy oda illő gyerekdalt!

:-)

nekem is le kellett lassulnom, mivel alapjáraton pörgök, meg kellett szoknom, h hoppá, nem úgy van az, h odamegyek ahova akarok, és annyi időre amennyire akarok.

Ez nehéz volt, 1-2 hét, de azóta is imádom.

Szuper dolog, a világ legcsodálatosabb dolga!

ÉS a legfontosabb, h minden percet ki kell használni vele, mert olyan hamar elrepül ez a pár év....sajnos.

Néha türelmetlenül, de nagy-nagy örömmel:) Soha ilyen boldog és jó évek nem lesznek már az életünkben a családunkkal,mint most, amikor 3 pici gyerekünk van! Mindig mondom is a férjemnek, hogy most a legjobb, és legszívesebben megállítanám az időt pár évre, olyan jó most!

3 gyerekes anyuka