Miket kell átgondolni, ha valaki nagyon kis körkülönbséggel szeretne újabb babát vállalni, amennyiben az orvos ezt jóváhagyja?

Azért nem egészen ugyanaz egy 4-5 évest ellátni, mint egy 1 évest. A 4-5 éves vagy nagyobb gyerek a nap nagy részét valamilyen intézményben tölti, ahova apuka vagy akármelyik családtag is el tudja vinni, de az 1 évessel mit csinálna az a várandós anyuka, aki pl. hónapokon keresztül szigorú ágynyugalomra van ítélve, ha nincs állandó segítsége?

És nem olyan idilli mindenkinél a helyzet, hogy nem hasfájós, nem fogfájós a gyerkőc, akivel emiatt nem kell éjszakázni.

Aki bírja, csinálja. A testvérek közötti szoros kapocs nem ezen múlik.

9-es,

igen, pont ezeket a kérdéseket kell megválaszolnia ANNAK, aki még előtte áll, EZ volt a kérdés, nem az, hogy te milyen kemény csaj voltál!

A kényszer nagy úr, sok mindent bír az ember, ha muszáj.

De ha előre tudja, hogy mi minden várhat rá, nem biztos, hogy belevág.

Pl.: én tudom, hogy mivel az elsővel is megkínlódtuk a szoptatást (míg beállt 0-24-ben cicizett, éjjel-nappal óránként), vagy kivárom a 2-3 évet, mire közösségbe kerül, vagy a második gyerkőc valószínűleg az első pillanattól tápszeres lesz. Ezt nem szeretném, s nem azért mert a tápszerrel gondom lenne, végül a kislányunk is az lett, de nem rögtön, és ennyit a másodiknak is meg szeretnék adni.

Kedves Kérdező!

Miért akartok kis korkülönbséggel babát? Mi lenne az előnye?

A jó testvári kapcsolatnem ezen múlik!

6-os vagyok

Én csak leírtam, hogy milyen kérdések jutnak eszembe a témafelvetés kapcsán. Nem arról van szó, hogy lehetetlen küldetés (a kényszer nagy úr), de szerintem a tudatos és felelősségteljes gyermekvállalás része az is, hogy ezeket alaposan átgondolják a szülők.

A saját tapasztalataim alapján (fogzás okozta éjszakázások, kruppos roham miatti kórház, saját egészségügyi gondom stb.), nem vállalnék ilyen kis korkülönbséggel újabb gyerkőcöt. Nem beszélve arról, hogy nem túlélni akarom zombiként a nehéz hónapokat (se a gyerekeknek, se a párkapcsolatnak nem tesz jót), hanem élvezni az újabb babával töltött időszakot, kellő figyelmet szentelve a nagynak.

Jó, de ehhez kell szerencse is és nem feltétlenül jön csőstől a baj sem.

Nekem a nagyobb fogai pl. max taknyosságban jelentkeztek, de alvásban sosem zavarta, mind a kettő eljátszik egyedül is egész délekőtt, alszanak békésen éjjel, tudom időziteni az evéseket, már teljes az összhang abban is, pedig csak 4 hós a kisebb. Igaz, tápszeres, és az is igaz, hogy ha valahova menni kell, akkor mind a kettőt viszem oltásra is, dokihoz is, ügyet intézni is, de mivel a nagyobbal születése óta úton vagyok, megszokta, a kicsi meg most szokja.

Én hihetetlen könnyű babázáson vagyok túl az elsővel és a másodikat is sikerült úgy csinálni eddig, hogy ne kelljen éjszakázni, sem kézben tartani.

Én írtam, hogy minden az elsőtől függ és szerintem ezt úgy kell átgondolni, hogy ha az első mellett tudsz bármi mást is csinálni, akkor bele fog férni a tesó is. (én tudtam dolgozni, járni az országot vele, túrázni, még szüretelni is - a hátamon volt végig). Most ez kettővel is megy már, ezért gondolkodok a 3.-on hasonló korkülönbséggel. Szerintem, ha az anyagiak megvannak, csak a gyerekektől függ, mennyit lehet vállalni közel egymáshoz.

Kedves Kérdező!

Örülök, ha akartok harmadikat is! :)

13-as