Miket kell átgondolni, ha valaki nagyon kis körkülönbséggel szeretne újabb babát vállalni, amennyiben az orvos ezt jóváhagyja?

Gondold át, hogy hogy fogsz tudni két piciről gondoskodni, mert ugye egy 12-15 hós baba is még mindenben a segítségedre szorul, de utána már lehet rohangálni. Ha sírós, hasfájós a pici, neki is non-stop szüksége lesz rád, a nagynak ugyanúgy.

Természetesen nem lehetetlen, sokan bevállalják, szerintem majdnem olyan lehet mint az ikrekkel.

Nekem rémálmaimban jött elő ilyen, vigyáztunk, hogy ne legyen kicsi korkülönbség, de nagyon sokan kifejezetten így időzítenek. Nem megoldhatatlan, de biztos, hogy nehezebb, mint egy 2-3-4 éves korkülönbség.

A gyerekek viszont nagyon jól össze tudnak majd nőni, együtt játszani.

Hogy az első gyerek milyen. Szerintem legjobban ettől függ.

Nekünk 9. hónapnál jött össze a tesó, nagyon nehéz volt a terhesség vége, mert addigra indult be a fiunk, rohanni vele egész nap, emelgetni, szórakoztatni és kezelni a hisztiket stb.

Akkor kellett nekem a legtöbb segítség, nagy pocakkal magamat sem bírtam már az utolsó hónapban. Akkoriban szerencsére nyár volt és egyre többször maradt a nagyszülőknél nyaralni. Először 1-2, majd 6 éjszakára is és nagyon jól érezte magát. Így kicsit távolabb került tőlem már és ez nagyon bejött, mert nem a kistesó miatt "szántam rá" kevesebb időt, hanem messzebb került és élvezte is.

Szóval ez függ attól is, mennyire anyás az első, milyen az alvókája és milyen a napirendetek, mert azt megváltoztatni a tesó miatt, hát kemény lehet.

Az enyém profi alvó éjszaka, a tesó hónapos üvöltése (egy szobában laktak, nem aludtam egyikkel sem, nincs kivételezés alapon) sem viselte meg, egyszer kelt fel éjjel csak pl.

Későbbiekben pedig az a fontos, hogy a nagyobb fogja diktálni a tempót. Ő még nem érti meg, hogy olvasson vagy legyen el egyedül, ameddig szoptatod a kisebbet. (Nekem nem is ment, más együtt olvas addig a gyerekkel, de én ezt pl. megszívtam, a tesó tápszeres lett.)

MINDEN A NAGYTÓL FÜGG és ez komoly. Ennyi a tapasztalatom.

Nekem 2 év a minimum, amit én bírnék mint korkülönbség. (egyébként 2 év 5 hónap van a lányaim között)

12-18 hónapos korkülönbséget úgy érzem nem tudnék végigcsinálni, mert pl. egy 15 hónaposra állandóan figyelni kell, még nem fogad szót, állandóan a nyomába kell lenni, mindent a szájába töm, leránt az asztalról bármit ott felejtesz, felmászik mindenre stb., és még nem lehet vele "beszélni", nem érti meg amire kéred, nem mondhatod neki pl. hogy most kicsit maradjon csendben, vagy üljön le 10 percre rajzolni stb. Míg egy 2 éves már sokkal-sokkal több dolgot megért.

És ilyen körülmények között egy újszülöttel nem tudom hogy oldanám meg a dolgokat, mivel egy pici baba még egész nap szopizik, sokat kell ringatni stb. Úgy meg ez nagyon nehéz ha egy 1 éves közben ott bukdácsol. (ráadásul az én nagyobb lányom már szobatiszta volt mire született a kis tesó, így legalább nem egy újszülött mellett kellett a szobatisztaságra szoktatással szórakozni)

Mi van, ha a terhességet valami gond miatt részben vagy egészben végig kell feküdni? A nagyot ki fogja ellátni?

Nagy hassal hogyan futkározol egy éppen járni tanuló gyerek után? Hogyan emelgeted?

Két gyereket felváltva pelenkázol?

Egyiket megszoptatod, majd a másikat utána eteted? Mikor főzöl?

Meg tudod oldani, hogy a nagyobb gyerkőcöt rábízd valakire, ha pl. tanácsadásra viszed a picit? Az menne, ha 2 nem önjáró gyerekkel kellene jönni-menni?

Bírjátok majd, ha esetleg a pici a hasfájás miatt, míg a nagy fogzás miatt tart titeket ébren hetekig minden éjjel?

Nálunk 18, majd 15 hónap korkülönbséggel születtek a gyerekek. Segítségem egyáltalán nem volt. nagyon nehéz volt az eleje, de utólag egyértelműen jó döntések bizonyult. A gyerekek összenőttek, szeretik, segítik egymást, valami hihetetlen ez a szövetség, ami kialakult köztük.

Leginkább a saját határaidat kell ismered.Mennyi humorérzéked van, mennyire vagy rugalmas? Ezek elengedhetetlenek.

"Mi van, ha a terhességet valami gond miatt részben vagy egészben végig kell feküdni? A nagyot ki fogja ellátni?"

Ilyen alapon senki ne vállaljon másodikat. A3 évest is el kell látni, sőt, a 8 évest meg esetleg iskolába kell vinni.

"Nagy hassal hogyan futkározol egy éppen járni tanuló gyerek után? Hogyan emelgeted?"

Futkostam és emelgettem, sőt, a legkisebbemmel várandósan még a kékesre is felmentünk. Senkinek nem lett semmi baja.

"Két gyereket felváltva pelenkázol?"

Igen. Ezzel mi a gond?

"Egyiket megszoptatod, majd a másikat utána eteted? Mikor főzöl?"

Kezdettől úgy voltak szoktatva, hogy tudtam mellettük főzni. Minden nap volt meleg étel, felnőttnek is,gyereknek is.

"Meg tudod oldani, hogy a nagyobb gyerkőcöt rábízd valakire, ha pl. tanácsadásra viszed a picit?"

Nem, nem tudtam megoldani, nem volt segítségem. Jöttek velem a nagyok is.

"Az menne, ha 2 nem önjáró gyerekkel kellene jönni-menni?"

Hárommal is ment.

"Bírjátok majd, ha esetleg a pici a hasfájás miatt, míg a nagy fogzás miatt tart titeket ébren hetekig minden éjjel?"

Igen. Bár nálunk a 4 gyerekből egynél sem kellett fogzás miatt éjszakázni. Nappal lefáradtak, éjjel meg aludtak, kivéve, ha a legkisebbnek előjött a középfülgyulladása.

Egyébként meg az ember szervezete rááll arra, hogy mihelyt visszatette a gyereket az ágyba, 2 percen belül ő maga is elalszik.