Anyukák, hisztis vagyok, vagy ezt ti sem vállalnátok be két 2 év alattival?

Van egy tündéri 3 hónapos kislányom és egy 19 hónapos, rosszcsont kisfiam.

A férjemnek júliusban meghalt az apukája. Ő a fogyatékos fiával élt, aki egy 10-12 éves gyerek értelmi szintjén áll. Szóval nem annyira vészes, elintézi a dolgait, de kell neki a felügyelet, mert sok mindent elfelejt, az emberekben nagyon könnyen megbízik. Mi akkor mondtuk a férjem féltestvérének, hogy valamit kéne kezdeni a testvérükkel, mert egyedül nem maradhat abban a nagy házban, mikor az egész életét felügyelet alatt élte, sosem volt egyedül fél napnál többet. De ott azt mondták, hogy nem kell, tud magára vigyázni jobban, mint gondolnánk... Aha, azóta csak a gond van körülötte. Elfelejti, hová tesz dolgokat, olyankor azt mondja, hogy betörtek hozzá. Ezt 2x játszotta már el velünk.

A kártyájáról rendszeresen levesz pénzt a barátainak, akik szerintünk néha ott laknak a házban (5 hálószobás, hatalmas kerttel). Emellett a testvére olyanokat vár el tőlünk, amik szerintünk nem a mi dolgunk. Pl. elvinni a kórházba, fél napokat ott lenni vele, mert "én úgysem csinálok semmit, ráérek". Nem szoktam főzni, éttermezünk. De változó, hogy mikor hogy, a férjem féltestvére mondta, hogy a testvérüket vihetjük nyugodtan, de nem mondhatom, hogy délre menjen X helyre, mikor lehet, hogy a pici tovább alszik, vagy bármi közbejön. Ráadásul Budapesten nem bír tájékozódni, csak azon a környéken, ahol mindig is élt.

Ráadásul velünk sosem volt semmilyen kapcsolata, évente 4-5 alkalommal találkoztunk és ennyi. A párom féltestvére pedig vele nőtt fel, minden héten találkoztak. Amióta apósom meghalt, felé sem néznek, telefonon beszél vele...

A testvérem féltestvére szerint (aki normális), én vagyok a hisztis, mert nekem azért nincs időm erre, mert nem is akarom, hogy legyen... Meg hogy biztosan nagyon sok dolgom van, amikor se főznöm, se takarítanom nem kell. De nem értem, mit gondol, hogy én itthon ülök és körmöt festek?