A házasságom romokban van. Kisfiam 14 hónapos. Eszem ágában sincs a gyermekemre fogni a magánéleti problémámat, hiszen azért ketten a férjemmel vagyunk felelősek, de úgy érzem, a baba érkeztével ment tönkre a kapcsolatunk. Más járt így?

Senki nem mondta hogy ok nélkül borultam ki.De az tény hogy terhesen az ember érzékenyebb!

Amúgy ha tovább olvastad kedves utolsó a soraim között ott volt hogy ketten rontottuk el, nem pedig csak ő.

Bár a mi esetünkben nagyobb részt ő volt a hibás.De nem fogom neked elemezni a kapcsolatomat hogy TE is tisztábban lásd, mert 1. nincs kedvem hozzá,2. semmi közöd hozzá.

Én meg a pont ilyen "támadós" embereket nem értettem soha.

Mindegy én legalább jól érzem magam:)

mikor elsö babánk megszületett nekünk is volt ilyen gondunk.Megoldottuk vagyis ugy döntöttem hogy inkább eggyüt mint egyedül.Ha szereted bizz abban hogy idövel jobb lesz.passzold le a kicsit valakinek hogy egyött lehessetek mégha otthon is.Ne hagyd hogy begubozzatok mert attol hogy gyerek van még életed is van és te döntöd el hogy a pároddal vagy nélküle.

Sok sikert!