A házasságom romokban van. Kisfiam 14 hónapos. Eszem ágában sincs a gyermekemre fogni a magánéleti problémámat, hiszen azért ketten a férjemmel vagyunk felelősek, de úgy érzem, a baba érkeztével ment tönkre a kapcsolatunk. Más járt így?

Nekünk is elromlott minden.

10 hós a kislányom, és születése óta kb 4x volt szex.

Ennek pl az az oka,hogy teljesen más ritmusban kezdtünk élni. Pl ő reggel felkel fitten, megfürdik, elmegy munkába. Napközben nincs itthon, valamikor hazajön késődélután, aztán a gyerekkel játszunk. Vagy főzünk, vagy mikor mi. Estére ő már hulla fáradt, nekem akkor van időm magamra és minden másra is, így ő már szundít mikor ébn végre megfürdök, és lenne időm és erőm bármire.

Igazából mi eljárunk ketten egy hónapban egyszer legalább egy vacsora vagy bármi,és figyelünk egymásra meg éppenséggel nem tervezünk válást vagy ilyesmi, tulajdonképpen csak a szexuális életünk halt meg.

Nemrég elutaztunk úgy hogy a nagyinál volt a kislányom, a hétvége alatt csak ketten voltunk, de akkor sem volt szex. Elszoktunk tőle.

Minden más fontosabb.

mi szexelünk rendesen, nálunk az a gond, hogy egyre többet veszekszünk. Természetesen mindíg kibékülünk, ma például sírva kaptam a puszit meg a bocsánatkérést, pedig csak valami banális dolgon vesztünk össze, nem értünk időben az orvoshoz az oltásra.

Iszonyú sok türelmünk kell legyen egymás felé. De a szex szerencsére jó gyógyír bármire :)

Az én helyzetem a kérdezőétől annyiban különbözik, hogy kislányom van és nem fiam.

Mi most válunk. Nem tudtunk semmit megbeszélni, nincs szex sem január óta. Azt, hogy miért nem tudunk semmit megbeszélni, még nem tudom. keresem az okokat. de már alig várom, hogy elmenjen, és nyugodt legyek. akkor teljesen máshogy fogom felépíteni az életem, és nem leszek idegbeteg, hogy két napja nem látja a gyereket, mert reggel, mit reggel, inkább délelőtt még alszik, mi sétálni megyünk, délután már nincs otthon, mi akkor jövünk haza,és már javában alszik a baba, mire hazajön.

mi 8 évig voltunk együtt

Mi 5 éve vagyunk/voltunk együtt.

A kislányom 19 hónapos.A kapcsolatunk szuper volt, amig terhes nem lettem(hozzáteszem terveztük).Nem tudta kezelni hormonok miatti kiborulásaimat.Amikor megszületett a csöppség,kb 4 hónapig jó volt sokat segitett.Aztán már úgy elkopott,ő dolgozik, ő fáradt stb..

Szóval én tök egyedül éreztem magam ebben a kapcsolatban amit nyilván ketten szúrtunk el.Aztán már csak a veszekedés maradt, a szünetek(amiket ő tartott amikor elfáradt, ilyenkor haza költözött az anyjához)ez 2szer volt.Amikor újrakezdtük tiszta lappal 2 hónapig jó volt minden.Aztán újra szünet.Most januárban tartotta az utolsó szünetet, mert a sarkamra álltam és mondtam hogy ez már végleges.Átgondoltam, jobb egyedül nevelni egy gyereket, mint feszültségben de párban.Mérlegeltem és jó döntés volt.Hetente jön,2 hetente elviszi és abszolult normálisan tudunk egymással beszélni, ha valamiben a segitségére szorulok nagyjából számithatok rá mert a lányét imádja.

Ja szex az nem volt ill. csak nagyon ritkán, nem voltam nő a szemében,csak anya:(

Ami azért furcsa mert mióta egyedül vagyok sportolok, kikapcsolódom,és igen van aki már be is próbálkozott.Persze nem akarok senkit egy jó darabig de az önbizalmamat növelte.

Én inkább attól az időszaktól tartok amikor a gyerek szeptembertől bölcsibe megy én meg vissza dolgozni.Az nehéz lesz egyedül.Szóval a gyerekkel takarózni nem szabad,meg kell próbálni megmenteni a kapcsolatot de ha nem megy, nem kell kétségbe esni.