Nektek is beszólogatnak idegenek a hordozás miatt?

Én is hordozom a másodikat és nagyon szereti na meg én is. :) 2 éves múlt de még mindig feljön ha elfárad. 2,5 hós kora óta viszem mert a nagyobbat 3 éves korára tudtam kirobbantani a babakocsiból és 1.5 év van köztük.

Nekem is mondtak olyanokat hogy jó e ez a gyereknek, kap e levegőt ilyesmik de nem igazán érdekelt. Viszont még mindig a mai napig előfordul hogy segíteni akarnak a felkötésben :) kötős mei tai van... pedig van már rutinom benne de ezek szerint nem vagyok elég meggyöző :)

Metróról éppen szálltunk le, testvérem utánunk, így ő volt fültanúja, hogy két szottyatt szatyor beszélte, hogy "szerencsétlen gyerek, miért kell kínozni, biztos nagyon kényelmes lehet neki..."

Fiam akkor nyugodott meg igazán, amikor rajtam volt, kb 8 hónapos koráig hordoztam, valamint úgy aludt el nappal is, és éjszakára is, hogy beletettem, léptem vele kettőt, és annyira kikapcsolt, hogy fél perc és aludt, kiságyba be, és mentem dolgomra. Sohasem kelt fel arra, hogy betettem az ágyába, és 8 hetes kora óta 12 órát alszik estétől reggelig... :)

Hogy a nyugodtságának, jó alvókájának van e köze a hordozáshoz nem tudom, de mi nagyon szerettük.

(ő jelezte, hogy mikor lett elég)

Az a baj szerintem, hogy akik hordoznak, azok túlmisztifikálják ezt a dolgot. Tele a facebook az ismerőseim által kitett képekkel, amin hordoznak, babás oldalak hordozós képeivel, ez mennyire jó, anya közelsége stb... Nekem személy szerint nem tetszik, rossz nézni szerencsétlen gyerekeket, ahogy lábuk, nyakuk kitekeredve lógnak az anyjukról. Érdekes módon mi babakocsisok sosem áradozunk róla, hogy a kocsizás milyen szuper, imád benne a gyerek, lát is valamit legalább, normálisan a szemebe tud nézni, és nem utolsósorban én meg tele tudom pakolni vásárlásnál a kocsi kosarát és kényelmesen hazatolom a gyerekkel együtt :-)

Szóval szerintem már túl van ömlengve ez a hordozás.

Jöhet a lepontozás, ez a véleményem.

2,5 éves koráig hordoztam a lányom, jó persze az utolsó hónapokat úgy kell érteni, hogy csak akkor vettem fel mikor hosszú útra mentünk és már elfáradt (pl. kirándultunk).

Soha nem volt babakocsija, a kórházból hazaérve egyből kendőben vittem mindenhová télen-nyáron.

Mivel kutyám is van, magasan is lakunk, egyedül is nevelem, egyértelmű volt számomra, hogy hordozni fogom, így mindig volt 2 szabad kezem pórázt, szatyrokat fogni és babakocsit se kellett cipelgetni az emeletre.

Kaptam én is beszólásokat, a sláger az volt, hogy nem fullad-e meg a gyerek? A végén már nem volt türelmem a sok ostobához és volt, hogy úgy szóltam vissza erre, hogy de, épp az a célom... :)))

Nem a sokat emlegetett kötődő nevelés miatti divatmajmolás miatt hordoztam, hanem mert egyrészt praktikusabb, másrészt sokkal jobb volt így a lányomnak és nekem is.

Az évek alatt megszoktam, hogy néha úgy néznek rám, mint egy UFO-ra, de vannak pozitív tapasztalatok is.

Most, hogy már óvodás a lányom, mai napig előfordul, hogy megállítanak olyan környékbeli emberek akik számomra ismeretlenek, fel se tűntek, de ők mondják, hogy emlékeznek, mikor láttak minket kutyát sétáltatni/ boltból jövet stb. hátamon a gyerekkel, milyen aranyos volt, hogy megnőtt azóta.

Szóval az emberek nagy része szerencsére normális, a többivel meg nem foglalkozom.

Én a közel másfél év alatt összesen 2 embertől kaptam negatív beszólást, az egyik egy öreglány volt a közeli városban, akkor épp háton volt a gyerek. Vele közöltem, h vagy befogja, vagy kiszedem a kislányt és őt kötözöm a helyére, de a csuklyát is ráhúzom. A másik egy helyi alkesz, aki folyamatosan beszólogatott, h - mi van? nem telik babakocsiraaa? Egyszer elkapott egy rossz passzt és közöltem vele, h nem, és éhezik is, úh a kétdekás helyett vegyen már egy kiflit! Azóta csak köszön :-)

Egyébként itt a faluban kb ketten hordozunk, én voltam az első. Azt hittem, h kapni fogok hideget-meleget, de mindenki csak dícsérte, h milyen jó vagy kíváncsian méregetett. Egyszer Pest külső kerületében, mikor csatosban a hátamra raktam a gyereket, meg is tapsoltak minket. :-)