Szoktatok nosztalgiázni? Szülés és kórházi napokra meg első napkora gondolok? ,

szia, fiam pénteken lesz 1 éves, úgyhogy mostanában még többet gondolok a szülésre meg egyebekre.

én túlhordtam a picikém, már nagyon vártam.

hihetetlen fájdalom volt a szülés, természetes úton történt, és gyorsan is lezajlott, de akkor is nagyon rossz volt. de a picit , mikor először a mellkasomra tették, az valami olyan energia löketet adott, hogy körbeszaladtam volna a kórházat örömömben.

a kórházi 3 nap szar volt, fájt mindenem, mert repedtem is. meg kényelmetlen volt az ágy is, meg hiányzott a férjem is.

az első időszak nehéz, volt, de hamar belelendültünk , és összekovácsolódtunk.

hiányzik a babaillata, már nem érzem, és olyan jó volt beleszagolni.

meg az is hiányzik, hogy a mellkasomon aludjon el, úgy pihentünk nagyon sokszor.

de minden nap tud valami újat mutatni, hihetetlen kis pasas, imádom, ha kéne újra átélném a szülés minden kínját, mert egy igazi kis csoda.

szerencsések vagyunk. :D

Szia!

Tavaly júliusban születm vákummal. 2 óra volt a kitolási szakasz, mert mint utólag kiderült 40 cm volt a fiam feje. Nem is emlékszem az utolsó egy órára, mert többször elájultam (nem volt érzéstelenítés, oxyticin is csak akkor, amikor látták, hogy gázos a helyzet) a harang is lecsúszott a kis buksijáról, és hatalmas vérömleny lett a kis fején:(( 60 cm-rel egy hétig inkubátorban volt szegény, először kapott oxigént, zséls ágyon volt a feje(fájdalom miatt), mjd persze olyan sárga lett, mit egy kínai:)) 8 napig voltunk bent, minenkinél ott volt a babája,persze engem kivéve. Hát ezt nem kívánom senkinek:)

Ennek ellenére továbbra sem félek a szülsétől, a fiam már 8 hónapos és hál istennek minen rendben. Nekem nem a születése volt életem legboldogabb napja, hanem mikor végre egyedül(nem 2-3 nővér társaságában), itthon a karjaimban tarthattam...

Holnap lesz a fiam 8 hónapos, és szerencsére nekem nagyon pozitív élmény volt a szülés. Még mindig meghatódom, ha eszembe jut a születése:) A kórházban töltött napokra is szívesen gondolok vissza, a szobatársammal azóta is összejárunk:)

Ha kocsikázunk hármasban, meg szoktam kérni apát, kanyarodjunk a kórház felé, és megnézem, hol jött világra a mi kis csodánk:) Kicsit hülyének érzem magam ilyenkor, de annyira jó nosztalgiázni:)))

ҝ

A mi kisfiunk 8,5 hónapos. Én is mindig nosztalgiázok... Minden egyes nap eszembe jut az a csodás nap! Pedig nehéz volt, 9 órát vajúdtam, nekem a kitolás már gyerekjáték volt a vajúdáshoz képest. Oxitocint kaptam, fájdalomcsillapítót nem. Tisztán él bennem az a kép és érzés, amikor a hasamra rakták, meg kitoltak egy helyiségbe, ahova jött a család és odahozták néhány percre a mi kis csodánkat:-)))

Emlékszem hogy dünnyögtem a kis fülébe, csak nyöszörgött a drágám:-) Végig potyogtak a könnyeim a boldogságtól... meg most is ahogy vissza emlékszem...:-) Babás szobában voltam, első ékszaka nem lehetett velem, iszonyú gyenge voltam, még felállni sem bírtam az ágyról, de alig aludtam, egész éjjel rá gondoltam. És hajnalban talán 5-kor betolták! Na az volt életem második legboldogabb pillanata! Azóta nem engedem magam mellől, mostanság is csak 1-2 órára megyek el, ha intézni való van, de már alig várom, hogy hazaérjek és újra átöleljem, puszilgassam:-)

Hihetetlen érzés az anyaság! Olyan boldoggá tesz, mint más semmi a világon!!!