T i is nagyon beparáztok, ha beteg lesz a babátok? Én képes vagyok több kilót fogyni és ha senki nem látja zokogok.

Tudom nem fog tetszeni, amit írok. DE, szedd össze magadat, mert a gyermekednek egy erős anyukára van szüksége, aki tud neki segíteni, akiben nem érzi a feszültséget, a pánikot, hisz ha nagyobb lesz, akkor már érteni fogja, és rettegni fog a betegségektől, az orvosoktól és saját magát fogja hibáztatni, hogy miért lett beteg, mert akkor anyu nagyon szomorú.

Szerintem gondold át, hogyan tudnál úrrá lenni a pánikodon.

Egy 14 hónapos koponyaműtéten átesett - 10 napon át intenzív osztályon fekvő kisfiú, kezét egyfolytában fogó anyuka vagyok.

Igen pszihológus neked:D

Sztem mindenki rosszúl viseli ha a gyerek beteg, de ennyire talán nem.

És igazuk van a rokonoknak ha nagyobb lesz a baj(ami reméljük soha nem lesz)akkor mit fogsz csinálni.

Ilyenkor sztem a gyereknek nem egy gyenge siró anyára van szüksége,hanem egy biztos és erős támaszra.Mint pl az oltásnál.Ha te már előre parázol azon hogy jujj szúrira megyünk szegény gyerek, akkor ő rosszabbúl éli meg mintha úgy állnál hozzá hogy igen lehet egy picit fájni fog de semmiség az egész.

Szóval nem kell feleslegesen aggódni azon hogy mi van ha majd egyszer beteg lesz!!Én soha nem szorongok emiatt, hiszen most egészséges és élvezem minden percét,nem pedig ilyen ostobaságokon rágódok.

Én is bepánikoltam, ha úgy éreztem, valami gond van. Aztán egyszer egyik este étel-allergia miatt, másfél óra alatt duplájára dagadt a fiam, a szemén alig látott ki, és mindenütt égő vörös lett a teste, ami még viszketett is neki. Akkor az első "sokk" után a férjem ennyit mondott: "Ezzel nem segítessz!" Összeszedtem magam, és sikerült végig magamra erőltetni a nyugalmat, míg eljutottunk az ügyeletre és haza.

Most már próbálok nyugodt maradni, átgondolni, hogy épp jogos-e az aggodalmam, vagy csak "unalmamban" jönnek elő a hülye gondolatok. Ha bizonytalan vagyok, felhívom a védőnőt, vagy a gyerekorvost.