A kétpetéjű ikreknél és a vegyes párosoknál nincs olyan kapcsolat, mint az egypetéjűeknél?

Ez egy kissé ezo téma szerintem, már ha a lelki kapcsolatra gondolsz. Lehet egy nem iker testvérpár is teljesen egymásra hangolva, és az egypetéjű ikrek közt is biztos van olyanok, akik roppant mód utálják egymást.

Ha esetleg olyasmire gondolsz, hogy még újszülött korukban egymáshoz bújnak, mintha még a méhben lennének, az biztosan kevésbé fordul elő külön burokban növekedett ikrek esetében, köztük nem volt közvetlen testi kontaktus.

Egyébként nekem van vegyes párosom, de mivel annyira különböznek mind külsőre, mind személyiségükben, semmiféle misztikus lelki köteléket nem vélek köztük felfedezni, csak simán amolyan "mezei" testvérit. De még elég picik, én magam is kíváncsi vagyok, nagyobb korukban milyen lesz a kapcsolatuk.

Egypetéjű ikerfiaim állandóan harcolnak egymással, folyamatosan rivalizálnak. Van kisebb testvérük, vele ugyanígy vannak.

Újszülött korukban volt ilyen érdekességek, hogy végig ordították a fürdetést, mérést, orvosi vizsgálatot, de egymás mellé fektetve azonnal megnyugodtak. (megjegyzem, egypetéjűek is lehetnek külön burokban, nálunk így volt. Attól még érzik egymást rendesen, hisz a magzatburok nem egy betonfal, hanem egy rendkívül rugalmas, finom anyag)

Amikor pedig hazahoztuk őket, sokáig ugyanolyan pózt vettek fel az ágyban, pedig külön ágyban feküdtek, még egészen extrém testhelyzeteket is ugyanakkor produkáltak. Aztán ez az idő elmúlt.

Nagyon régi kérdés tudom, de válaszolok.

Én az ikertestvéremet nagyon nem kedvelem, rengeteget veszekszünk egymással, egy rendes szót nem tudunk váltani. De, ettől függetlenül nagyon szeretem, kötődöm hozzá. Kiskorunkban együtt lélegeztünk, mindent együtt csináltunk. Megvolt a saját nyelvezetünk, ezért későn kezdtünk el beszélni is. De mai napig, ha egy szobában vagyunk, vagy látom, ki tudom találni, mit is gondol. Ha rossz kedve van - persze, ha látom vagy hallom -, nekem is rossz lesz. Ha boldog, én is az vagyok. Ha nevet, nekem is nevethetnékem van. Gyakran mondjuk ki a másik gondolatait, szinte mindig ugyanarra asszociálunk erről meg arról.