2 honapos babaval elhagynatok a parotokat?
Sajnos nem szepen viselkedik velem, a babaval sem foglalkozik.
Raadasul kietlen helyen lakunk, a barataimtol messze, egesz nap egyedul vagyok, es bem igazan tudok menni sehova, a legkozelebbi varos 30 km, busz orankent.
Nem tudok igy elni, nem hiszem, hogy jo a babamnak ha egesz nap sirok.
Viszont elkoltozni nehez lenne, de meg tudnam oldani. Kuldoldon elek, igy teljesen egyedul csak magamra szamithatok.
Szerintetek varjak ? Vagy csak megjobban belebetegszem ?
A terhesseg ota ilyen.
Nem beszel velem napokig, nem segit semmiben, dolgozik, aztan itthon szamitogep.
Mindent magam vettem a babanak, nem foglalkozik vele sem. Csaszar utan 5 nappal nekem kellett a babanak a furdovizes kadjat cipelnem.
Multkor atpelenkazta, es mikor oda nezek, latom a pelenkazon egyedul otthagyta a babat mig atment a nagy szoba masik sarkaba!!
Multkor pl. mondta, hogy foz x etelt, amit en nem szeretek. Nem vagyok valogatos, de pl. az ananaszos csirket utalom. Mobdta foz, en meg mondtam, hogy nem szeretem, na ezen megsertodott es egy hetig hozzam sem szolt!
Most, vasarnap van, delig aludt, aztan gepezett, most meg kivonult a kertbe olvasni.
En reggel 7 ota a babaval, aki nem igazan szeret aludni ...
Nem igazán társad. Nem akarta a babát? Vagy miért ilyen rideg? Miért nem vállal semmit?
Ha ez így marad, akkor nincs értelme együtt maradnotok.
O is nagyon varta a babat.
2 honapos, nem tudom, hogy tudnam bevallalni a koltozest. Az anyagiakrol nem is beszelve, de azt valoszinu meg tudnam oldani.
De beszéltél már vele? Megkérdezted, hogy miért ilyen?
Mondtad neki, hogy mit szeretnél?
Szerintem nem a költözés az első lépés, annak már a végső megoldásnak kell lennie.
nekem az jön le, hogy egyszerűen csak nincs semmi kommunikáció köztetek...neked vannak elvárásaid - teljesen érthető módon - de inkább mártírkodsz mint hogy megkérd erre arra, lásd. pl kád cipelés...
ő meg abszolút éretlen egy gyerekre, fogalma sincs hogyan kellene viselkednie..
és teljesen elbeszéltek egymás mellett, nem tudjátok, mit szeretne a másik...részemről egy házasságot - vagy egy szilárd élettársi kapcsolatot - többek közt az különbözteti meg a többi ex kapcsolattól, hogy igen is, nem hagyod annyiban a dolgot hanem mindent megteszel érte, hogy rendeződjön...amiket leírtál, azok alapján nem is értem miért vállaltatok babát amíg ezeket nem tisztáztátok.
Ha lenne rá okom, elhagynám, mindegy, mennyi idős a baba. Ha két hónapos, akkor két hónapos, mindegy. Én terhesen hagytam el a fiam apját, mert megvert. Már bánom, hogy nem tettem meg hamarabb, mert előtte is bántalmazott már, igaz, "csak" szavakkal, de az sem volt jobb, mint amikor megütött.
De nálatok inkább azt látom, hogy nem figyeltek egymásra, a párod pedig nem fogja fel, hogy mivel jár az, hogy gyereke van. Én a helyetekben megfontolnám, hogy segítséget kérjek a kapcsolat rendezésére, mert szerintem nem menthetetlen a dolog, de ti annyira elszoktatok a kommunikációtól, hogy talán jobb lenne egy szakember segítségét kérni, ha van rá módotok/lehetőségetek.
Minden rendben volt a terhesseg elott, kozben kezdodtek a problemak.
En probalok vele beszelni, de nem hallgat, nem figyel.
Erre megint egy pelda: apukam nagyon beteg, epp a napokban mondtam neki, hogy a dokik 1% ot adtak neki, a mondat felenel tartottam, erre elfordul, es elkezdi olvasni a telefonjat.
Igy akkor, hogy beszeljek vele ?
Ja es persze a nappaliban alszik honapok ota.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!