Túlreagálom és egy legénybúcsú nem ekkora gond? Anyukák, Ti ezt hogy kezelnétek?

Szia!

Szerintem a férjed még nincs teljesen kész az apaságra. Nagyon sok mindent át kellene értékelnie...

Én teljesen kiakadtam volna, ha a férjem ilyennel áll elő...

Az se semmi, hogy a császár időpontját tegyétek át...

Az egy dolog, hogy már most tudod a császár időpontját, de attól még bármi közbe jöhet, és megindulhat hamarabb a szülés.

Azért az 1 hét rengeteg ilyenkor.

A legnagyobb gyerkőcünk teljesen váratlanul érkezett a 34. héten, utána még hetekig teljesen paff voltam (főleg lelkileg), jó volt, hogy ott volt a férjem és támogatott, hozta amire szükségem volt (olyanokat, amikre elsőre nem gondoltuk, hogy kellhet).

A férjem munkahelyén idén tervezve volt egy 3 hetes külföldi út a kollégái közül 2 visszamondta. Az egyiknek a felesége a út alatt lett volna 7-8 hónapos terhes, míg a másik nem akart a kisfia növekedéséről 3 hétre sem lemondani (a gyerkőc kb 6 hónapos volt akkor). A férjem csak a noszogatásomra jelentkezett, mert ő sem akart itthon hagyni minket (a legkisebb 3 hónapos lett volna az út alatt). Az út végül elmaradt.

Egy gyerkőc születésével sok minden megváltozik, még akkor is ha nem akartok a 4 fal között lenni. A pici igényei kerülnek majd előtérbe (ahova mentek, legyen pelenkázó, szoptatási/melegítési lehetőség, stb.). Ezt a férjednek is jó lenne belátni.

Amúgy a férjed nagyon nincs tisztában azzal, hogy mit hoz a jövő.

Ha mindenképpen utazik, jobb lenne, ha "egyben" várnád meg, mert egy császár után nem mindenki tud 3 nap után fitt lenni. Ráadásul ott lesz egy kisbaba is, akivel össze kell szokni, amihez nyugalom kell, nem állandó idegeskedés (pl. férjed mit csinál a legénybúcsún, jól van-e, anyósnak való megfelelés). Az idegeskedéstől az anyatej el is apadhat, ráadásul a pici is nyűgösebb lesz, mert érzi rajtad a feszültséget.

Engedd el - 3 napra, amiben benne van az utazás is.

Egyébként én csalódott voltam, h nem természetesen szülhetek, szerettem volna minden pillanatát megélni a szülésnek, milyen érzés.

Aztán ahog közeledett a progi (faros volt), ejj, mondom a fene sem kívánja az órákig vajúdást, a pici 15 perc alatt kint van, én fél órával később készen, mi kellhet még? Annál hamarabb látom, milyen, egészséges-e, jól van-e?

A császárt délelőttre írták ki, fogalmam sem volt, mi lesz a menet, és eldöntöttem, h az összes ki feladatot szépen sorra végigcsinálom, és nem a NAGY EGÉSZ HEGYMAGAS AKADÁLYT látom a CSÁSZÁRMETSZÉSBEN.

Szóval korán kellett kelnem. Oké.

Lezuhanyoztam, hogy azért mégis. Oké.

Jött a nővérke, asszem nst-ztünk. Oké.

Beöntést adott, nagyon finoman, gyakorlattal.Megvan.

Eredmény, lemosdás. Aztán? Mi a következő lépés?

Egy kis infúzió, valami tabletta, valami innivaló.

Lebortovált, közben említettem, ezt megcsinálhattam volna én is előre - már amennyit kitapogatok a hasam miatt :) De ő ellenezte, azt mondta, azért jobb a műtét előtt időzítve, mert a pl napokkal előbbi borotválás után begyulladhatnak a szőrtüszők, fertőzés is kialakulhat, ráadásul így még egyszer ő is lemosdat. Hát legyen, oké.

Minden lépésnél csak a feladatra figyeltem, és derüsen, nyugodtan végigcsináltam a lépéseket, és végül végeztem a hatalmas falattal, a császármetszéssel.

A kicsi babám bőrénél semmi sincs puhább a világon...

Anyósodon kívül más valaki véleményét is kellene hallania, más családapáét pl.

Az én párom a szülés után 2 héttel ment el 7 napra. Előre megbeszéltük, belementem, de akkor mégis jólesett volna, ha ott van. Bár igazság szerint a testi fájdalmaimat nem tudta enyhíteni semmi, ő sem. Csak azért mégis. Ott voltak helyette a szüleim, sokat segítettek. De ez a szülés után volt. Ha előtte van a program, az sokkal másabb. Anyósod nem alszik melletted, ha éjjel szükség lenne segítségre.

Visszavonom a 3 napomat, könnyelműen mondtam az elején. Belegondoltam, milyen érzés, amikor minden percet úgy élsz meg, hogy akkor most mire is figyeljek? Menni kell? Vagy ez nem fontos?

A másodikom is császár lett, de akkor én mentem be éjjel 2-kor egyedül autóval.

Azon a héten már egyszer megnézettem magam az egyik délután, mert nem éreztem mozgást. Elmaradt a bejelentkezése. Csoki- és kávéteszt negatív. Persze mire nst-ztünk, megmozdult.

Szóval pár napra rá borzasztó keménynek, nehéznek éreztem a hasam éjjel, és nem mozgott... Rázogattam is kicsit, semmi. Most nem kávéztam, elindultam. Biztos a mi biztos vittem magammal a kis összekészített csomagom. Mondtam a páromnak, maradjon itthon a picivel, aludjanak nyugodtan, hátha megint vaklárma az egész. Nst-n olyan becsúszások voltak a normál értékek alá, h azt mondták, kivesszük. Most. Nincs semmi baj, de inkább kivesszük. (Talán a 39. héten lehettem.)

Igenis a közelben kell legyen, és legyen ez az ő ébresztő fejbekólintása, mert ha most nem vesz komolyan akkor mikor?

Állj a sarkadra, ne engedd el, majd akkor jobban tisztel Téged is, mert most nem a fodrászidőpontodról van szó, hanem a gyermeketek világra jöveteléről.