Mi lehet az oka, hogy nem szeretem a kisbabákat? Anyák, ti nem féltetek a gyermekvállalástól?

Soha nem voltam odáig a gyerekekért. Ilyen szintű undor nem volt bennem, de inkább tisztes távolból néztem.

Rokonságban született baba, elmentünk megnézni, egy hónapos volt akkor. Az anyja a kezembe adta, én magamtól eltartva fogtam - közben próbáltam felmérni, hogy összeroppantom-e vajon. Ki is lettem röhögve, hogy "Baba, nem bomba"

De a saját terhességem végefelé (nálunk szokás szülés alkalmából valamilyen ajándékot adni az anyának az apa részéről) mondtam, hogy a klasszikus ékszeres verziót passzolom, de vegyvédelmi maszkot kérek "ajiba".

Ugyanis hiperérzékeny szaglásom van. Le lettem hülyézve (férjem, szüleim), hogy ne csináljam már, nem olyan büdös az.

Ennek ellenére az első hónapokban sebészmaszkban cseréltem pelenkát, mert szó szerint öklendeztem a gyerek felett, ha betojt. Gondoltam, inkább ez, minthogy rárókázok.

Aztán elkezdtük a hozzátáplálást, beléptek a fehérjetartalmú ételek: egyszer apám (aki a legjobban berzenkedett az ötletemtől) pelenkázta át. Felsandított:

- Tudod kislányom, hülyeségnek tartottam az ötletedet, de ebben a pillanatban nagyon bánom, hogy nincs kéznél az a vegyvédelmi maszk... - és szolidan öklendezett tovább. :)

Én sem szeretem a babákat, sőt.

Viszont a családban most született, és őt imádom.

Teljesen más a "saját" (még, ha csak unokahúg/unokaöccs is), mint az idegen.

Az idegen babáktól továbbra is távol tartom magam, de más az ismerős és rokonok gyereke.

A saját meg biztosan pláne más. Mondjuk, én nem akarok saját gyereket, de akkor is gondolom, hogy az más lehet.

30/N

Más a saját gyerek. Soha nem érdekelt különösebben más gyereke, lehetett akármilyen cuki. Mondjuk én cukinak láttam a babákat, de nem nagyon hatottak meg, max egy pillanat alatt megállapítottam, hogy aranyos, és kész. Sőt, tovább megyek, még csak szépnek se látok minden babát/kisgyereket. Mindenki, aki idősebb nálam, azt mondta erre, hogy majd megváltozik ez, máshogy fogom látni az összes gyereket, ha nekem is lesz. Van már egy kislányom, hát, nem változott semmi :D Más gyereke még mindig nem érdekel, illendőségből megnézem a babakocsiban, ha összefutunk az utcán, de igazság szerint teljesen hidegen hagynak. És szépnek se látom mindet. A saját lányomat viszont imádom, ő a mindenem, és az én szememben természetesen ő a legszebb és legcukibb baba. Nem teher gondoskodni róla, és bár aktív életet éltem a születése előtt, egy percig nem bánom, hogy ezt "elcseréltem" a babázásra. Amúgy nem sír egyfolytában, sőt, kimondottan nyugis baba, a kakija pedig tényleg nem büdös (még, mert anyatejes, és ennek a kakának még jóformán nincs is szaga), de majd lesz, ha elkezd normális kajákat enni :D

Pár év múlva egyébként lehet változik ez nálad, vágyni kezdesz saját gyerekre, de ettől még más gyereke nem biztos, hogy érdekelni fog valaha. De az is lehet, hogy te sose akarsz majd gyereket, akkor meg nem lesz és kész, nem kell mindenkinek.

N27

Büdösek? Hallottál már a baba illatról?

Amúgy meg nekem ott kezdödöt a normális élet, hogy megszületett a kislányom :)

Mindegy, lehet saját gyerek nélkül is teljes és boldog életet éni. De:

Aki a gyermekeket nem szereti, jó ember nem lehet!