Kislányom ma végigordította a Dévény-tornát. Ez a második alkalom és ez durvább volt. Nem okoz ez kárt a kis lelkében?

3 hónapos koromtól 3 éves koromig elégg "kínzós" gyógytornát kellett csinálni velem. Nagyrészt üvöltöttem, mint a sakál.

Nem igazán emlékszem rá (amúgy tiszta emlékek 3 éves kortól vannak nagyjából, mindenkinél!) és teljesen kiegyensúlyozott felnőtt lett belőlem.

Ennél jóval összetettebb a lelki fejlődés, minthogy egy-egy fájdalominger az egész életére kihasson.

"Inkább sírjon most, mint később egész életében". Ha Dévényre van szükségetek, akkor ott bizony probléma van (nem "tartásjavító torna", ahogy az egyik válaszoló írta, hanem egy nagyon komoly manuális technika az izmok/idegek stimulálására), ezt tartsd szem előtt! Utána nyugodtan vigasztald meg, de ilyenkor még nem nagyon emlékeznek, és nem annyira a fájdalom miatt sírnak (akkor fájhat, ha nagyon feszesek és kötöttek az izmai), hanem, hogy le vannak fogva, nem csinálhatják azt, amit szeretnének. A tévhitekkel ellentétben 1000-ből 1 "kontár" dévényes van, semmi értelme ezzel a technikával egészségeseket kezelni, mert "nincs rajtuk mit"....

Üdv: egy EÜ-s, akinek a testvére a Dévény módszernek köszönheti, hogy járni tud!

Ha már traumatikus élmények: nagyon beteges kisgyerek voltam, úgy 6 éves koromig heti rendszerességgel kaptam valamilyen injekciót (eredmény: felnőttkori tűfóbia).

Egyszer anyám kitalálta, hogy a gyerekorvos neki adjon be egy vitamininjekciót, hogy lássam, nem olyan nagy dolog ez.

Reakció részemről: orvos épp rakja össze a fecskendőt, fertőtleníti anyám bőrét, mire én rémülten az orvosnak: "Nehogy eltéveszd, nehogy nekem add be! Anyának add, ne nekem!!"

Ez azóta is családi anekdota, én meg a tűkkel lettem csak rossz viszonyba, a szüleimmel nem, sőt, még a gyerekorvost se utáltam meg.

De szadista fogorvosom is volt, ott a fogorvosoktól kialakult egy félelem, szülők felé ez se jelentkezett.

Tényleg sokkal összetettebb a szülő-gyerek viszony, mint egy-egy konkrét eset. Fog még elesni, lenyúzni a bőrét, oltást kapni és egyéb fájdalmas dolgok is fogják érni. Ha a szülő szeretettel neveli és következetesen (ennek a hiánya már inkább okoz lelki bajokat hosszútávon), akkor tök mindegy, hogy mennyi fájdalominger éri gyerekkorában.

2-es meg a 4-es nem tudja miről beszél!

Kérdező! Nyugi, nem fog rá emlékezni. Nekem a fiamat 6 hetes korától, 11 hónapos koráig kellett vinnem. Volt jobb időszak is, volt rosszabb is. De tudtam,hogy ki kell bírni, mert segít rajta.

Olyanannyira nem maradt meg benne,hogy szeptember óta a Dévényes kislányával jár egy bölcsis csoportba, így szinte minden reggel találkozunk a terapeutánkkal, de nem is emlékezett nagyon rá. Kedves vele, nem "fél" tőle.