Vinnyi-nyüszögi babák anyukái, ha magunkba nézünk, mi rontottuk el?

16 hónapos kisfiam. Nyugodt ujszülött volt, sosem sírt. Aztán olyan 4-5 hósan, mikor nem tudott fordulni, majd később mikor nem ment az előrehaladás, rettentően nyűglődő baba lett belőle. Mint aki megszokta, ugy nyüszög szinte egész nap még most is. Egész nap játszunk, olvasunk, zenét hallgatunk, együtt takaritunk, napi kétszer séta, délután jön a mama vagy megyünk anyóshoz vagy sógornőmhöz, barátnőmhöz, elmegyünk úszni egyet vagy egy játszótérre. Próbálom nem unalmassá tenni a napjainkat, de mégis nyűglődik, ha itt van valaki egy másik kicsivel, nehezen oldódik, ha valahova elviszem és épp nincs kedve ott lenni, nyöszörög majd sikitva hisztizik, vagyis kéri, hogy el onnan! Ha itthon is unja, hogy főzöm az ebédjét, sikitani kezd, miután hiába csüngött a gatyámon, nem veszem fel ,ha nem muszáj főzés közben, de ez ugye nem tetszik neki:( szokott játszani a kanalakkal, edényekkel, de inkább csimpaszkodik. Valamiért este vacsi után és fürdés előtti közös játéknál vidám, délelőtt meg .... Jajj! Néha olyan sok hallgatni. Rászoljak, nézzek levegőnek? Ti hogy kezelitek? Tök mindegy mit csinálok, akkor is folyton nyekereg, őszintén idegesit. Ha csak leirnátok nyüszi gyereketek napját, érezném, hogy nem vagyok egyedül!