Vinnyi-nyüszögi babák anyukái, ha magunkba nézünk, mi rontottuk el?

Én úgy érzem, elrontottam. Meg úgy, hogy tanácstalan vagyok. Őszinte leszek: heti egyszer biztosan sírok. És nálunk jön a kistesó: 7 hónapos terhes vagyok. A kisfiam 19 hónapos.

Egy angyali gyerek volt, de az utóbbi időben borzasztóan akaratos és hisztis. Kb. 2-3 hete nem tudom, mit tegyek. Voltak már kisebb próbálkozásai, de most "kezelhetetlen".

Pelenkacsere, öltözködés: totális hiszti. Esti fürdésnél kb. 1/2 órán át játsszuk azt, hogy ki akar jönni a vízből, nyújtom felé a kezem, visszaül a kádba, és mégsem akar kijönni. Amikor már totál kifáradok ebben, kiveszem, megy a hiszti. Na, valószínűleg ezt is én rontottam el, ki kellene venni első szóra, és kész. Este nem hajlandó elaludni, kér enni, inni, mesét akar nézni, zenét hallgatni, akármit, csak ne menjünk aludni. Pedig totál fáradt.

Én azt hiszem ott romlott el a dolog, amikor elkezdett járni. Akkor nagyon oda kellett rá figyelni, mert felmászott pl. az ágyra, és nem akartam, hogy leessen. Vagy amikor már stabilan ment, az ülőgarnitúrán szaladgált, na, ott sem hagytam egyedül egy percre sem. Talán onnantól kezdve igényli, hogy mindig vele legyek.

Most semmi nem jó neki: kéri, labdázzak vele, aztán mégse, építsek vele, aztán mégse, miért ülök le, miért állok fel, stb.

Van, amikor rászólok, van, amikor otthagyom, van, amikor megpróbálom elterelni a figyelmét, de mintha semmi sem működne.

Vagy én nem vagyok kitartó és következetes.

Szóval: nem vagy egyedül!!!

Dettó! Annyival megspékelve,hogy Ő ha nem nyüglődik éppen,akkor is kiabál.Valahogy nem tud halkan szólni.Főleg,ha kér valamit.Miközben készítem az ebédjét,ami annyiban kimerül,hogy megmelegítem,végig kiabál,hogy ESZEK,ESZEK.Holott mindennap ugyanúgy zajlik és már tudhatná,hogy úgyis kap.Hiába mondogatom,hogy várj egy kicsit stb. Egyébként a 15:58-sal egyetértek,hogy talána jó idő meghozza a változást,mert a fiam is nagyon unja a banánt idebent.Állandóan követelőzik,hogy "tütüvel el".

LEGYEN MÁR TAVASZ!!!

hát, én tudjátok mit csinálok, ha már nagyon kivagyok, és úgy érzem, elegem vn az egészből?

Leveszem a polcról Ranschburg Jenő Szülők könyve c. munkáját, és elolvasom benne a Temperamentum c. fejezetet. Mindenkinek ajánlom, aki írt most ide. :)))

Engem ez valamennyire megnyugtat, mondjuk úgy, egy pár hétig. Aztán megint előveszem. Eddig még működött. :)))