Van akik nem tudtak a baba nevében megegyezni és végül olyan név lett ami a másiknak nem tetszett de elfogadta?

Ha már mindketten azon agyaltok, hogy játsszátok ki egymást, és a másik beleegyezése nélkül nevet adjatok neki, na az gáz. :/

Különben meg: legyen két neve, egyet apa választ, egyet te. Persze egyikőtök sem olyat, amitől a másik okádik.

Én írtam egy listát az első gyereknél. Mondtam neki, hogy ezek és csak ezek jöhetnek szóba. Azokból bármelyiket választja, azt adjuk. Olyan 10-12 név volt a listán-az ominózus listát véletlen félreraktam akkor, ma már direkt elraktam emlékbe:D Egybként két nevet kapott. 1. neve egyértelmű volt, mert azt már akkor lefixáltuk, mikor összejöttünk:D

2. gyereknél meg én mondtam neki 2 nevet, az egyiket módosította, de csak árnyalatnyit-és én azt megint módosítottam-Leia nevet akartam, ő azt mondta Lejla, erre én: Lea...hát Lea lett. 2. keresztnévként Alexát akartam, ő Alessát. Szerencsémre a lányunk mellém állt és apa a lányunk kedvéért beleegyezett:D (Mielőtt mondanátok, hogy utóbbit úgyse adhattuk volna: külföldön élünk, itt még konvektornak is elnevezhetnéd, a kutyát nem érdekelné.)

Nem lehetne az arany középutat választani? Mondjuk olyan nevet amit a gyerek is szívesen visel? Én nagyon haragudnék a szüleimre ha Dzsesszikának, Vanesszának, Benettnek, Zselykének, Hadúrnak vagy Zádornak hívnának.

Mondjuk a Szonja még egészen hordható.

Több megoldást is láttam már a problémára.

- Jó előre megbeszélték, hogy a fiúnevet az apa választja, a lánynevet az anya.

- 2 nevet kapott a gyerek. Ez mondjuk érdekesen alakult, mert anyuka csak így, apuka meg csak úgy szólította, végül a kislány olyan 8-9 évesen megkérte az apukáját, hogy ő is inkább az "igazi nevét használja". (Ez a két neves verzió nagyon gáz tud lenni, ha egy külföldi divatnevet és egy ősmagyart hoznak össze.)

Mi úgy csináltuk, hogy készítettem egy listát, a férjem is egyet. Átrágtuk több soron, mindketten kiválasztottuk a számunkra leginkább tetszőket. Amikor már elég kevés név volt, megadtuk a másiknak a vétójogot. Kidobtuk a másik neveiből azt, ami totál elfogadhatatlan volt, és a maradékot szűkítettük tovább.

Végül 2 név maradt, az egyik neki tetszett jobban, a másik nekem. Ezzel a két névvel indulunk szülni. Eléggé elhúzódott a dolog, én meg két fájás között még mindig azon gondolkodtam, hogy melyik nevet adjuk. A férjem meg látva, hogy min megyek át azt mondta, adjuk az én kedvencemet. Ettől annyira meghatódtam, hogy végül az ő választott nevét nyögtem ki, amikor meglett a baba. Nem bántuk meg, nagyon illik hozzá.