Vajon jól kezelem a pici lányomat? Pont tökéletesen ellentétje a fiamnak temperamentumban-természetben. Mi a véleményetek?

A kislányom 4 hónapos. Nagyon nyugodt kisbaba, nem volt hasfájós, a legelejétől kezdve egyedül alszik el az ágyában, szopik után képes egy órát is eljátszadozni a járókában vagy a szőnyegén forgolódni és fogdosni a csörgőit. Látszólag nem igényli, hogy foglalkoztassam, ha melléülök, énekelek Neki, nagyokat kacag, de egyedül is jól elvan. A fiam ezzel szemben extrán hasfájós volt, sosem volt el egyedül, mostanában próbálom az önálló játékra szoktatni. Ő most 2 éves. Hozzászoktam a fiam tüzes-energikus természetéhez, ahhoz, hogy állandóan vibrál, és picit úgy érzem, nem tudok mit kezdeni a kislányommal. Furdal a lelkiismeret, hogy sokat van egyedül, furcsállom, hogy Vele nem kell egyfolytában játszanom, Őt korántsem dajkálom annyit, mint anno a.kisfiamat. Elég, ha akkor ugrom, amikor igényel? Nem érzi magát vajon egyedül?

Kinek mi a véleménye? Ki hogyan csinálja?