Annyira megvisel ez az új helyzet, ti is éreztetek ilyet?

Nekem is 22 hónap van a két kislányom között, ráadásul a nagyobbal külön kell foglalkozni, fejleszteni, mert fejlődésben nagyon el van maradva. Én is hasonló bűntudatot éreztem az elején, ráadásul a kisebbik ragaszkodó baba volt, mindig kézben akart lenni. Mivel nehezen állt be a tej mennyisége, ő is az elején sűrűn szopott, délután szinte egész estig a mellemen lógott.

Aztán ahogy telt az idő, és a kisebbnek is kezdett beállni a napirendje magától, a nagyobbhoz szinte teljesen igazodott. A nagyobbal is sikerült megtalálni azokat a dolgokat, amit együtt tudunk csinálni a kisebbel. Pl amikor tornáztatom a kisebbet, ő is odafekszik, és felváltva csinálom nekik.

(ja, és annyit még nehezített volt a dolog, hogy a nagyobb is szinte teljes embert igényel, mert nem tud még járni, beszélni, nem is ért meg sok mindent, nem eszik egyedül, pelusos, úgyhogy olyan, mintha két babám lenne)

Ne aggódj, nektek is alakulni fog, nekem kb a 3. hónaptól lett egyre könnyebb, amikor a kisebb kezdett már egyedül is ellenni rövidebb időkre. Most 7 hónapos a kisebb, és napról napra jobb a helyzet, én is megtanultam a gyerekek ritmusához igazítani a napi teendőket, amikor alszik a kisebb, akkor játszok a naggyal, csak az övé vagyok.

1. nem kell óránként szopiznia

2. ti meg picit eszakadtok egymástól a lányoddal, ami nem baj, önállóbb lesz, nem okoz akkora problémát, ha el kell menned valahová, mert szokjátok

De, kitartás, lesz ez jobb is... mikor majd mindketten rajtad csüngenek, visszasírod még :D

Igen éreztem én is, amikor megszületett a pici. A szoptatás miatt volt ugyanez.

De! Én ennek ellenére azt vallom, hogy legyen meg mindenkinek a saját ágya és helye. Férj feleség mellett, gyerek a saját ágyában. Amíg szopizik, addig a szülői ágy mellett a saját ágyában.

Ez a dolgok rendje és a rendszer, a szerepek tisztasága biztonságot ad a gyerkeknek. Egy kislánynak nem az apja mellett kellene aludnia szerintem...

A kérdésedre a válasz még, hogy szopi közben tényleg lehet beszélgetni, mesélni. Ez amúgy egy átmeneti időszak, nem lesz mindig maratoni a szoptatás és ritkítani is lehet az időpontokat. Egy tetvér meg a legnagyobb ajándék a világon. Amikor mi nem leszünk már, ők akkor is ott lesznek egymásnak. Mindenkinek meg kell tanulnia osztozkodni, megosztani a figyelmet, ez csak a javára válik, ne aggódj.

Nekem nagyobb a korkülönbség a gyerekek között, de így is szokatlan volt a helyzet, hogy a nagyobbikra nincs annyi időm már. De idővel bele lehet jönni, és bele is fogsz, plusz a kicsi nem marad örökké kicsi. Ahogy ő is nő, egyre jobban összeszoktok majd, és jobban tudtok mindannyian egymáshoz alkalmazkodni! Menni fog!

Ja, és a hormonok, na igen...ilyenkor azok is pluszban rádobnak még az aggódásra. De többünknek van testvére, és lásd túléltük! :)

Nálam detto ugyanez volt.1,5 volt a nagyfiu mikor megszületett a kicsi.Ugyanezt éreztem mint te,sírtam is.Nekünk is apa aludt a nagyobikkal,bűntudatom volt,hiányzott.Én is sokat sokáig szoptattam.

Amikor a kicsi 13 hós lett a kicsi akkor jutottunk el odáig hogy összetegyem a fiukat,és én is mentem velük.A nagy megint úgy alszik el mint régen,velem,hozzámbújva.

Nyugodj meg,ez egy átmeneti iőszak nálatok is.Foglalkozz a naggyal is amennyit csak tudsz!

Én azzal vígasztaltam magam,hogy egy kis idő és minden vissza fog állni,az érzéseid is.Türelem...😀

Szegénykém:(

Átérzem a helyzetedet én is voltam így.

De!

Próbálj meg ezen valahogy felülkerekedni,mert a gyerekeid érzik rajtad.

Igyál kis citromfűteát ha nagyon bánt és megnyugtat.

Lehet inni szoptatás alatt is.

Nálunk is így volt.Egyik gyerek velem a másik apával.

Kell még pár hét,hogy a fiaddal kialakuljon szorosabb kapcsolat.Utána már "könnyebb" lesz.

Minden nap kicsit jobb majd meglátod.Kitartás!