2 év korkülönbség. Valóban nem lesz időm a főzésre, mosásra, takarításra? Mikortól fog változni?
31 hetes terhes vagyok a kistesóval és nagyon félek, hogy mi vár rám. A férjem szabadnapjaiban segíteni fog, de 2 nap alatt több napos lemaradást nem tudok behozni.
Attól is félek, hogy a párom "rossz háziasszonynak" fog tartani a sok mosatlan, gyors ételek miatt. Főleg az elején, amikor egy kicsit depressziós hangulatom lesz, mint az első szülésem után.
Ez nagyban függ a gyerekek temperamentumától. Ha a kicsi nyugis baba, egyedül is elnézelődik, akkor könnyű dolgod lesz és mindent meg tudsz csinálni mellette. Ha úgynevezett "letehetetlen" baba lesz, az nehezebb.
Nekem az okozta a nehézséget h különböző időpontokban aludtak, és mivel nem olyan nagy a lakásunk, addig mindig megpróbáltam nem végezni olyan házimunkát ami nagyobb zajjal jár pl. mosogatás, ezért nehéz volt beosztani az időt.
4 gyerek, 32, 18 és 15 hónap korkülönbséggel, 0 segítséggel!!!!Családi ház, kezdetben kicsi, majd egy nagy 2szintes. Megcsináltam, sőt, a legkisebbem 1 éves korától itthon dolgoztam is. A takarítással és a vasalással voltam hadilábon, főtt étel (általában nem félkész) egy nap egyszer, tiszta ruha mindig volt, A gyerekekkel is sokat foglalkoztam, és NEM vettem igénybe az elektromos gyerekmegőrzőt sem!
Szóval meg lehet csinálni, ne aggódj, jól kell beosztani az időt. Egy mosogatógép mondjuk jól jön, nekünk a legkisebb gyerekünk 2 éves korától volt.
Viszont: apjuk is segítsen be, ha otthon van, este is. Ha mást nem, fürdesse, altassa a gyerekeket, meséljen, nekik, hét végén vásároljon stb.
Az 5-ös jól leírta. Nekem is hasonló tapasztalataim vannak. 2 év van a kisfiam és a kislányom között. Én az első 3-4 hetet éreztem pokolian nehéznek. Tartottam a reggelektől, hogy mi lesz, ha egyszerre ébred a két gyermek, melyikhez rohanjak először, sajnáltam a kisfiamat, hogy nem jut rá annyi időm, mint korábban, sajnáltam a kislányomat, hogy nem tudok Neki annyi időt szentelni, mint amennyit megérdemelne, mint amennyit a bátyjának adni tudtam...szval nem volt könnyű időszak az első pár hét. Számomra inkább lelkileg volt kimerítő. Engem nagyon megviselt az, hogy nem tudok kettészakadni, hogy mindkét gyermekemnek a maximumot tudjam adni. De eltelt az a néhány hét, most már 3 hónap, és mindem a legnagyobb rendben van. Kialakult egy olyan napirend, amely mindenkinek megfelel. A fiam napirendjét érintetlenül hagytam, a kislányom napirendjét alakítottam hozzá. És mostanra minden megy, mint a karikacsapás. Persze vannak napok, amikor semmi sem jó, egyszerre nyűgösködnek a gyerekek, olyankor elengedem az aktuális feladataimat, és csak rájuk koncentrálok.
Minden nap van meleg étel, kétnaponta főzök, van tiszta ruhánk, rend van, de nincs patikatisztaság. Heti egyszer takarítunk közösen a férjemmel, addig pedig naponta felsöprök, próbálok mindent azonnal elpakolni használat után, hogy ne keletkezzen óriási káosz. Így tudom tartani a rendet. Bármikor jöhet vendég, nem érne kellemetlen meglepetésként.
Nyugi! Meg fogod oldani. De vond bele a férjed is a napi teendőkbe! Közösen csináltátok azokat a gyermekeket, közösen intézzétek körülöttük a dolgokat!
Szia!
19 hónap a korkülönbség a fiam és a lányom között. A fiam 2 éves, a lányom fél éves.
A fiam rossz alvó rossz evő baba volt, kikészültem, depresszió stb... mire kilábaltam belőle 1 éves volt a fiam és kiderült hogy újra terhes vagyok...
A második terhességemet végig bőgtem hogy majd megint jön a keveset alszom és nyűgös vagyok időszak, az éjszakázások, újra a depressziós, megint megromlik a kapcsolatunk a férjemmel, utálom az egészet, nem lesz időm semmire stb...
Aztán megszületett a lányunk aki egy áldott jó baba a mai napig, eszik-alszik, 3 hetes kora óta nem kell kelnem hozzá éjszaka, a szőnyegen szépen eljátszik egyedül is ha szükséges, a fiam imádja, soha nem bántotta, nincs féltékenykedés. Igaz nincsenek elkényeztetve a gyerekeim, nem egész napos játszásból állnak a napjaink. Nagyon igyekszem megállni a helyem minden téren.
Ugye első a gyerekek ellátása, aztán amint azt látom hogy el vannak egyedül is már rohanok is berakni egy mosást, pillanatok alatt takarítom ki a wc-t, gyors elpakolni a konyhában, összedobni egy gyors ebédet, összeszedni a használt pelusokat a ház 1000 sarkából, bedobálni a játékokat a szoba egyik sarkába és még sorolhatnám. Sokszor főzök akkor amikor a férjem hazaér fél5kor, ő foglalkozik a gyerekekkel én meg megcsinálom a vacsit.
Nincs mindig rend nálunk de kosz soha nem volt és nem is lesz. Nem mosok fel naponta csak hetente, 2-3 naponta porszívózok és kutyafuttában törölgetem a polcokat.
A gyerekek alvás idejében netezek és lakkozom a körmöm stb...
Ha normális a párod akkor meg fogja érteni ha az első hetekben nem remekelsz 3 fogásos menüket és nem mindig lesz minden patyolat. Ezt az időszakot túl kell élni és legyen ebben partner. Inkább próbáld befogni őt is, segítsen amiben tud.
Mióta 2 gyerekünk lett a férjem is beszáll bőven a házimunkába is, kipakolja a mosogatógépet, néha be is pakol, szokott főzni is ha van kedve, néha felporszívózik vagy csak összeszedi a játékokat mielőtt porszívóznék stb...
Mivel partner a dolgokban nem készülök ki és nincs depresszió sem.
Nem könnyű de kibírható 2 picivel, egy idő után meg belefogsz jönni, megtanulsz majd 10 perc alatt fürdőszobát is kipucolni ha szükséges... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!