Alapból nagyon hisztis, akaratos (tehát aki már szinte születésétől akaratosabb baba volt) babák anyukái, hogy szoktattátok le a sok hisztiről?

Unokatesóm fia volt ilyen, de a legkeményebb fajtából.

Ő hihetetlenül szívós következetességgel és határozottsággal kezelte, egyúttal szeretetteljesen. Tehát szigor alatt nem kiabálást, ütést értek, hanem a szemébe nézett és komor arccal elmondta, hogy nem szabad. Akár ötvenszer.

3-4 éves korában néhány zuhany alá tevés is volt. Amikor csak mesélte, mi szörnyülködtünk, hogy szegény gyerek. Aztán éppen náluk voltunk egy hisztinél - ott átértékeltük, tényleg szükség volt rá. 2-3 ilyen alkalom után a zuhany említése is hatásos volt.

Valamint ő folyamatosan tudatosította a fiában az érzelmeit. "Igen, látom, hogy most nagyon mérges/dühös/csalódott/feszült vagy, de akkor sem szabad ilyet csinálni." Ezt persze csak úgy másfél-2 éves kortól, előtte még nem értik meg.

A lányom középkategória, de makacsságból neki is kijutott. Kitalál magának valamit és ha kell, ötvenszer is rápróbál. Szemüveg, konnektor, stb. Én is a következetesség híve vagyok. Ha nem kaphat meg valamit, akkor azt soha nem kaphatja meg. A kezét eltolom és mondom, hogy nem. Ezt akár 20 percig ismételve. Egy idő után feladja. Most már elég a mozdulat kezdetén nemet mondanom és vonakodva, de visszaereszti a kezét (pl. amikor nyúlna a szemüvegemért). Most egy éves.