Anyukák, szülők! Nem kegyetlenség az a nevelési módszer hogy mikor a baba (újszülött, pólyás) sír, nem mindig kell odamenni hozzá?

Újszülöttet soha nem szabad úgy sírni hagyni, hogy nem vagyunk a közelében, de fel kell készülni arra, hogy vannak babák, aik akkor is nehezen megnyugtathatók, ha a nap 24 órájában a karunkban vannak. Pl. a hasfájással nagyon nehéz mit kezdeni, nekünk egyik csodaszer sem vált be (csak a hordozókendő, az azóta is:) Addig szó szerint 24 órában a karomban volt, míg zuhanyoztam, akkor az apjáéban, mégis többet sírt szerintem, mint aludt az első két hétben:(:(:( A védőnő azzal vigasztalt, hogy ha segíteni nem is tudok rajta, az a legfontosabb üzenet, hogy ott vagyok mellette, és semmilyen körülmények között nem hagyom egyedül a bajával. Tanulmányok szerint az újszülöttek a halálfélelemhez hasonló félelmet élhetnek át, ha sírva magukra hagyjuk őket, és ha el is alszanak a kimerültségtől, a stresszhormon-szint a szervezetünkben még órákig magas marad:(

Egy két éves gyerek sírása és az arra való helyes reakció már nem feltétlenül ugyanez. Az első hónapokban megtanuljuk, hogy a gyerek sírása valamiféle bajt jelez, az okot meg kell szüntetni, és nehéz átállítani az agyunkban, hogy egy idő után a sírás már nem bajt jelez, hanem akaratot, és nem feltétlenül kell megszüntetni az okát (odaadni a gyereknek, amit akar, akkor is, ha veszélyes), nehéz megtanulni együttélni a sírással. De most sem hagyom soha magára, előbb elmondom, hogy miért nem lehet, amit akar, majd próbálom elterelni a figyelmét, végül, ha semmi nem segít, akkor hagyom, hogy kifejezze az érzelmeit (dühöt), de karnyújtásnyira maradok, hogy amint megnyugszik, oda tudjon bújni, és ne érezze, hogy megbüntetik azért (magára hagyják), mert ki merte fejezni, hogy dühös valamiért. Szerintem ez fontos ahhoz, hogy később is megossza velünk az érzelmeit, bármilyenek is legyenek azok.

Eltértem a tárgytól, bocsánat, hogy hosszú lettem.