Szerintetek miért irja sok anyuka itt a gyakorin, hogy egy 15 hos gyereket még ne adjak bölcsibe, mert nagyon kicsi hozzá?

Én nem értem ezt a gyereknek kizárólag az anyja mellett a helye, meg én akarom nevelni felfogást. Jó nyilván amíg nagyon kicsi, kb fél éves koráig így van.

De ha megnézzük a természeti népcsoportok gyerekeit, akkor ott szinte mindenki neveli az összes gyereket. Ha a gyerek épp nincs az anyjával, akkor másik anyukával van meg a kortársaival és az idősebb gyerekekkel. Ha éhes akkor szopik a másik anyukától, vagy megetetik a nagyobbak stb stb.

Szerintem egy gyereknek minden korban szüksége lenne a szülőkön kívüli felnőtt, illetve gyermektársaságra. Inkább az ellátás minőségén van a hangsúly, nem a gyermek korán! Egy szerető, gondoskodó közegben semmi gond nem lehet, sőt az csak a gyerek javát szolgálja, csak hát sajnos nehéz ilyen bölcsődei, óvodai ellátást találni. :-(

Nem megvédeni akarom a 9-s válaszolót, de sok mindenben igaza van. Vannak olyan anyukák, akik inkább benyomják akár a 6 hós kisbabájukat a megőrzőbe, csak ne kelljen velük foglalkozni, azzal álcázva, hogy neki nagyon fontos munkája van. Valójában egyszerűen nem tudott mit kezdeni magával és a gyerekkel. És igen, vigyáztam már úgy 7 hónapos kisbabára, hogy a gyerek a kezemben kapott sérvet a sírástól, amíg az anyja a szépségszalonban festette a haját és a szempilláját, meg masszíroztatta magát, mert nem volt hajlandó hazajönni a gyerekéhez, hiába telefonáltam neki 40x.

Te tudod kérdező, hogy a gyereked mennyire van el másokkal. Én tudom a lányomról (16 hónapos), hogy nem bírná ki a bölcsődét még fél napra sem (még egy órát sem bírna ki), annyira anyás. Nálunk is jó lenne, ha vissza tudnék menni, de ilyen áron nem. A férjem nagymamája egyébként bölcsődei dajkaként dolgozott. Na, ő tudna mesélni, hogy egyes gyerekek milyen kínszenvedésen mennek keresztül, hogy otthagyják őket. És hiába nagyon kedvesek a gondozók, nem pótolják az édesanyát. Az pedig a legszívfájdítóbb, amikor a gyerek a dadának mondja, hogy anya, szeretlek és sír és kapaszkodik a dada lábába, amikor haza akarja vinni őt az anyja.

Kérdező, én is 15 hósan mentem bölcsibe anno, mert anyukám egy nagy műtét miatt hetekig kórházban volt, és nem volt aki vigyázzon rám (apám dolgozott). És nem lettem lelkileg sérült, sem pszichopata sem.

Amúgy meg még jó is kisülhet a korai bölcsikezdésből, mert vannak kimondottam társaságkedvelő gyerekek, akik élvezik a közösséget, és sokat tanulnak ott (a lányom is ilyen, az elmúlt nyolc hónapban, amióta bölcsis, kettő ujjamon meg tudom számolni, hányszor nem volt kedve menni a bölcsibe. Egyszerűen imádja!Mondjuk alapítványi bölcsi, és nagyon sok klassz program is van a gyerekeknek a standard foglalkozásokon kívül).

Na, én vagyok a 9-es. Nincsenek semmiféle mentális problémáim, és nem rosszindulatból írtam, amit írtam, de már ne is haragudjatok, de igazam van. Szerintem egy kisbaba személyiségére nézve nagyon rossz hatással van, ha beadják bölcsibe. Nem az anyukájától látja a dolgokat, nem tőle tanul meg beszélni. El fog idegenedni tőled, kedves kérdező. Ha már tényleg annyi pénzt kell előteremtened, hogy "mindent" meg tudj adni neki, csak a sok drága játék forrását fogja látni benned, aztán pedig, ha nagyobb lesz márkás ruhák, drága elektronikai eszközök fognak kelleni neki. Magasról le fog sz@rni téged, csak eszközként használ majd téged.

Tehát, ha úgy gondolod, dolgoznod kell azért, hogy mindent megtudj neki adni, jusson majd eszedbe tíz- tizenöt év múlva, majdnem mindent meg tudtál adni neki, kivéve az első és legfontosabb dolgot, a szeretetet.