Rettegek a bölcsibe szoktatástól, annyira ragaszkodik hozzám a gyermekem, mit tudnátok tanácsolni, hogyan éljem túl, mikor ott kell hagynom?

*szóval először hinnie kell benned

utána foly azzal másnap v harmadnap, hogy kimész nemlát, e beszélsz hozzá, hallja a hangod, tudatosulni fog benne, hogy nem tűntél el

Egyetértek azokkal, akik szerint a te hozzáállásod a fő probléma.

Beszélgettem a játszón egy anyukával aki a lányát hintáztatta, a bölcsiről kérdezgetett. Olyan szavakat használt a kb 1 éves gyerek előtt, hogy "szegényke", "nem tudom hogy bírja majd", stb. Egyértelműen az volt az üzenet a gyerek felé, hogy valami szörnyű dolog történik és anyu nagyon sajnálja. A bölcsis időszakunk alatt több zokogó anyukát láttam, mint gyereket. Volt, hogy két perc sírás után a gyerek békésen játszott, mentem kifelé, anyuka meg még ott bőgött a kapuban. Ha sírt a gyerek az volt a baj, ha nem sírt akkor meg az, hogy miért nem hiányol.

Nekem egyszer volt olyan, hogy az oviban úgy kellett hagyni az egyik gyereket, hogy elfehéredő ujjacskákkal zokogva kapaszkodott az ajtóba, egész nap pocsékul éreztem magam, ismerős anyuka szerint mire ő átöltöztette a gyerekét már nyugiban játszott. Sok anyuka követi el azt a hibát, hogy búcsúzáskor visszaszalad még egy puszikára, még egy ölelésre, hosszú percekig könnyes szemmel integet az ajtóból. Persze hogy aztán meg bőg a gyerek.

Igaza van az előttem szólóknak!

De ilyen kicsi gyereket bölcsibe adni!Apuka nem dolgozik?

13 hónapos gyerek igen, kicsi a bölcsihez! A kutatások az egy éven aluli babáknál mutattak ki pszichés károsodást, kognitív elmaradást, ha nem olyan bölcsibe kerültek, ahol nagyon kicsi volt a gyermeklétszám és nagyon gondoskodó nevelők voltak.

Tehát ebből következik, ha olyan bölcsit találsz, ami kis létszámú, kiválóak és szeretőek a gondozók, nincsen fluktuáció, otthon nálatok nyugodt és szeretetteljes a légkör, akkor kisebb az esély bármilyen mentális problémára. 13 hós baba még közel van az 1 éves korhoz.

A közösségbe kerüléshez eddigi tapasztalatom szerint minimum másfél, de inkább 2 éves kor után érnek meg a gyerekek. Addig az elsődleges gondozó tölti be a legfontosabb szerpet a nevelésben.

Minden ország, kultúra más, ez a mi kultúrális közegünkre vontakozik. Az afrikai gyerekeknél már más a helyzet az eltérő szocioklutúrális hatások miatt. (csecsemőkoruktól kezdve nagy közösségben élnek)

Igen szerintem kicsi.Az immunrendszere sem olyan fejlett mint egy 2-3 évesnek.

Biztos hogy nem adnám be ha csak nem az éhhalál fenyegetne.

Apukával mi a helyzet?

Én nem vállalnék gyereket,ha tele lennék hitellel,vagy egy kisebb lakást vennék.Valamit valamiért.

Érdekes, a szüleink idejében már fél év után mehettek a bölcsibe, mert nem volt választásuk a nőknek, addig tartott a szülési szabadság, mégis felnőtt sok millió ember.

Nyugaton szintén pici kortól mennek bölcsibe. Ez magyar találmány, hogy otthon kell lenni vele 2-3 évet, ez sem azért, mert a magyar ellátó rendszer hú de anya és bababarát, hanem mert olcsóbb, mintha annyi bölcsődét felépítenének és üzemeltetnének állami pénzből.

Csak el kell olvasni a kérdés utáni kommentet: nagyon anyás, szeparációs szorongása van, képes órákig sírni, ha a sógornővel van. Ez természetes is, hiszen még kicsi...

Vidd addig többször közösségbe. Esetleg valakivel megismerkedni, akinek oda jár már a gyermeke?