Anyukák, akiknek nem úgy alakult a szülésük ahogy tervezték, probléma lépett fel szülés közben, hogyan tudod feldolgozni, mi történt?

Jelen! Sürgősségi császár volt, 4-szer volt a nyakán a k.zsinór. Hazajöttünk, kiderült,hogy hipotón, 6 hetesen már Dévényre vittem. Sokat sírtam, és féltem. Persze látszott,hogy nagy baj nincs, "csak" mozgásban van kissé lemaradva, de nem igazán tudtam megnyugodni. Az ország legjobb neurológusaihoz vittem. Akkor kezdtem kicsit megnyugodni, amikor elkezdett mászni. 11 hónapos múlt már ekkor. Aztán 16 hónaposan kezdett járni.

Most már 3 éves, rettentő okos, választékosan beszélő nagyfiú!

De még mindig bánom,hogy nem úgy tudtam élvezni az első egy évét ,ahogy kellett volna.

Arctartás, forgási rendellenesség miatt beszorult a szülőcsatornába, de vákuummal gyorsan kiszedték.

Utána inkább én szívtam, mert a méhlepény se akart kijönni (ezek szerint baromi kényelmes lehet bennem lakni...).

Magas Apgar értéke volt, a fejlődésével is minden rendben. Enyhe izomletapadása volt, de még a neurológus is azt mondta, hogy ezzel tulajdonképpen nincs teendő se.

10 hónapos, eddig időben csinált mindent, már áll, lépeget, mászik. Gyermekorvos is rendszeresen látja, ő se lát eltérést. Szóval én nem aggódok.

A szülés alatti kínzások (méhlepényt érzéstelenítés nélkül tépkedték) meg fizikailag viseltek meg, lelkileg nem. Amikor mondták, hogy szabad a műtő, én már vigyorogtam, hogy juhé, altatnak, pihenhetek. Az anesztes orvos gondolom rutinból próbálta magyarázni, nyugtatni, hogy mi fog történni, én meg mondtam, hogy pontosan tudom, csak siessen már, mert kész vagyok, tolják befelé a cuccot mihamarabb.

A gyermekágyas részlegen meg én voltam a szülés állatorvosi lova, akit mindenki bejött megcsodálni, mert ritkán szed össze egy ember ennyi komplikációt. Ezért mondhatni kiemelt figyelemben részesültem, mert legalább egy bögre tea mindenkinél volt :)