Az első terhességem egy szenvedés volt, mit tegyek most?

Szia!

Jó neked hogy csak az alakod miatt kell aggódnod! Amikor elolvastam a kéárdésed azthittem hogy valami nagy baj miatt vagy betegség miatt írod ezt le! Elcsodákolztam hogy neked ez a legnagyobb problémád! Jó neked!!!

Én 4 hónapja szültem meg a babám és most úgy tekintek rá hogy soha többet nem leszek terhes!

A történet a köv:

Simán teherbe estem 26 héten cukorteszt aminaz éhgyomrim volt 14 es majdnem eldobták magukat az orvosok ott rohangászott fel alá mindenki! Azonnal befektettek és innentől kezdve a terhességem rémálommá vált. Inzulinoznom kell magam mai napig tűvel szúrkáltak naponta 14 alkalommal gyereket nézték 2 hetente nst stb stb.... Nem ehettem majdnem éhen haltam és ezek mellett felszedtem 20 kg t egyébként sportolok és edző vagyok 47 kg! 70 el szültem!!!! Mára leadtam és újból 50 kg vagyok tehát ezen nem kell aggódni csak akarat kérdése! A szülésemet le sem írom csak annyit hogy császárral szültem éreztem a vágást és shokkot kaptam.

Én lennék a legboldogabb ha csak azért tekintenék a terhességre mert hízom!!! És gondolj bele 47 kg vagyok sportolok szerinted hogy jött nekem a 70 kg???? De tudod az volt a legkevesebb.....

És annyira gyönyörű a kisfiam hogy talán még ezek mellett is bevállalok egy kistesót évek múlva, éppen a bökkenő annyi hogy cukorbeteg maradtam életem végéig inzulin stb tehát nekem nem lehet babám csak ugy mert én akarok!

Üdv

Én is részben hasonló cipőben járok, azaz jártam. Nálunk megérkezett már a kistesó, és nálunk is ÉN szenvedek jobban a felszedett kilóktól, ami sajna elég sok van!

A férjem egész terhesség alatt imádta ahogy kinézek, és még most is azzal vígasztal, hogy ugyanúgy "begerjed" valahányszor csak bugyiban és melltartóban lát! Pedig akkora hasam maradt mint egy 5 hónapos terhesnek!!!:(

3 hete kezdtem el tornázni és hastáncolni, remélem meg lesz az eredménye!

Avval meg szerintem ne foglalkozz, hogy mivel riogatnak. Biztos azok mondják, akik úgy jártak mint én, és féltékenyek azokra akiknek simán le ment a hasuk, a kilókkal együtt. Szerintem ez puszán rosszindulat!

Ha kitartó vagy akkor is meg lesz az eredménye, ha hízós fajta vagy (már 1,5 kg rólam is lement)

Amúgy a második terhességnél nem volt annyi időm avval foglalkozni, hogy hogyan fogok kinézni, és hogyan szabadulok meg majd a feleslegtől. A kisfiam minden percemet kitöltötte, úgyhogy magamra már alig maradt idő.

Én egy percig sem bánom, hiszen van két gyönyörű szép kisfiam, ami minden áldozatot megér. Persze azért igyekszem apukának is a kedvében járni avval, hogy "szép" legyek újból. Igazából neki így iy jó vagyok, de önbecsülése is van az embernek!

Hajrá, és ne hagyd magad eltántorítani más riogatása, és a saját félelmeid miatt!