Az első terhességem egy szenvedés volt, mit tegyek most?

Szia, szerintem ez ne legyen akadály abban, hogy legyen kistesó. Minden terhesség más, ez most biztos jobb lesz neked :)

Én is hasonlóan jártam, csak éppen fordítva. Az első terhességem szuper volt és álomszerű és azt hittem másodszorra még jobb é s könnyebb lesz mert már tapasztalatom is van. Hát nem így lett, rengeteg lelki teher, bosszúság és félelem ért, testem sem úgy fogadta az egészet, mint elsőre. Kicsit megtörtnek éreztem magam. Már csak 2 hét van hátra, és nagyon bízok benne, hogy megkapom a jutalmam, egy gyönyörű, egészséges kisbabát, akivel ezután nagyon boldog leszek. Neked is a legjobbakat kívánom.

Nem akarok álszentkedni, hogy ez nem fontos dolog, mert az, de ne hagyd, hogy az arányok elcsússzanak. Az alakod, vagy egy baba? Ha így teszed fel a kérdést, akkor már tudnod is kell a választ.

Nekem tökéletes terhességem volt, mindazzal együtt, hogy 3 hónapig csak hánytam, onnan kezdve meg diétáztam végig a cukor miatt, állandóan éhes voltam. Így is a legszebb időszak volt. Azt írtad, neked nem is fizikailag volt nehéz, hanem lelkileg. Szerintem ez nagyban a párodon is múlik. Az enyém nem ment el nélkülem bulizni (csak max 1-2-szer), ha nem ihattam, ő sem ivott, végig azt mondogatta, hogy szép vagyok. Ezek az apró dolgok segíthetnek lelkileg. Cseppet sem éreztem úgy, hogy gond lenne, hogy változik a testem. Sőt. Büszke voltam a pocakomra, igaz nem híztam sokat. Összesen hat kiló plussz volt rajtam és mikor a kórházból kijöttem, hárommal kevesebb voltam, mint mikor a terhességet kezdtem.

Szóval szerintem beszélgess a pároddal, nyugtasson meg, hogy bárhogyan elfogad, ha te mindent megteszel. A lemondást meg éld meg úgy, hogy más dolgokra is van időd. Buli helyett egy jó könyv, vagy mozi, alkohol helyett tea... Szerintem igazán nem nagy áldozat, főleg, mikor rád mosolyog a babád.