Mást is kikészít az állandó készenlét?
Elnézést, panaszkodni fogok.
Magával a babával nincs gond, az "átlaghoz" képes nagyon jó természete van, de a csecsemőigények azért megvannak, és mint olyanok, a legváratlanabb pillanatokban jelentkeznek.
Engem nem is az fáraszt el, hogy adott dolgokat meg kell csinálni vele, hanem, hogy nem tudok úgy tervezni, hogy van most X órám, amikor azt csinálok, amit akarok. Siettetés, kapkodás, készenlétben állás nélkül.
Most azon csattantam fel nagyon, hogy a férjem kérdezte, hogy miért akkor mosok hajat és zuhanyzok, amikor ő is itthon van, miért gond az, ha ki kell ugrani a kádból?
Göndör és száraz haja van. Ez önmagában 3 féle pakolás, hogy ne seprűnek nézzen ki, utána pedig ha nincs megszárítva, akkor felül lapul, alul meg bolyhos. Plusz borotválkozom, ami a testszőrzetet figyelembe véve azért kapkodva is 5-10 perc. Nem gondolom, hogy luxusnak kellene számítson, hogy nyugodtan rendbe tehessem magam.
Azt végképp nem értem, hogy tééényleg, mi a gond azzal, ha csuromvizesen kiugrok a kádból, a hajamból szakad a víz és a gyerek is vizes lesz, mert a lakás is amerre járok. VAgy egy fürdés-hajmosás alatt 2-3-szor törölközzek meg, aztán másszak vissza a kádba és kezdjem előről?
Mindezt úgy, hogy a férjemnek is minimum negyven perc a fürdőszoba - amikor rákérdeztem, hogy miért, kapaszkodjatok meg: hajat is mosott. Igen, mind a két centit. Ami semmi extra ápolást nem igényel és még a szárítás is egy alaposabb átdörgölés törölközővel.
Szóval ezen összevitatkoztunk. Tény, hogy sok mindent megcsinál itthon, de eközben én is állandóan siettetve vagyok. Ebből kezd elegem lenni. Nappal semmi hosszabb lélegzetvételűbe nem kezdek bele, mert a sokadik elkezdem-abbahagyom-folytatom-abbahagyom-folytatom-abbahagyom után már eljutottam oda, hogy "bammeg, akkor ott maradsz, nem csinálom meg".
Ráadásul a munkám is ilyen jellegű volt és pont ezt utáltam benne. Asszisztens voltam. Néha másfél órát ültem és néztem a falat, mert nem volt teendő, de ott kellett szobroznom, mert bármikor beeshetett valaki vagy a főnöknek támadt igénye. Napi szinten túlóra, de soha nem tudtam, hogy mikor végzek, mert ez akkor derült ki, amikor a főnököm megjelent kabátban az ajtóban és elköszönt.
A többi munkatárs olyan szempontból előnyösebb helyzetben volt, hogy nekik X adag munka volt aznapra, de némi rutinnal meg lehetett becsülni, hogy kb. mikor végez vele.
Most ugyanezt érzem, hogy soha nem tudom, hogy mikor végzek, állandóan készenlétben kell lennem, de igazán értelmes tevékenységet nem végzek.
válasza:Igen, köszönöm, azt hiszem kicsit túltúráztattam a motort is kirobbant most belőlem.
Részt vesz, nem ez a gond, de ugye akkor én is itt vagyok és természetes neki, hogy "figyelj rá légyszi, elmegyek fürdeni". Huzamosabb ideig más egyedül maradni vele, mint max fél napot.
Mondom, nem az a gondom, hogy nem veszi ki a részét, inkább az, hogy nem érzi át az én oldalamat. Ő emberek között van, problémákat old meg, pörög. Nekem meg a nap sikerélménye, hogy jé, kicseréltem a pelenkát.
Természetesen imádom a kölyköt, 10 hónapos, de hát ő mégsem felnőtt közösség.
A munkámnak jó részei is voltak természetesen, hirtelen és kreatívan kellett problémákat megoldani. Itthon meg az a legnagyobb problémamegoldásom, hogy a kék vagy a piros pulóvert adjam rá. Éhezik az agyam egyrészt (kreatív, szociális rész), másrészt pedig baromira szeretnék egy nyomorult napot, amikor semmi dolgom. Azt csinálom, amihez éppen kedvem van és semmilyen határidő nem köt.
Azt hiszem, ezt fogom kérni a közelgő születésnapomra. Egy nap szabadidőt, amikor bármilyen spontán ötletem lehet és senkihez nem kell igazodnom. Vagy egy saját helikoptert. Nagjyából egyformán örülnék mindkettőnek :)
válasza:Átérzem 12 hónapja ezt :) mindig kiakadok ha hajat mosni kb engedélyt kell kérnem.zuhanyozni még le tudok gyerek mellett de a többi már nem megy.Őszintén én ha besokallok felöltözök megpuszilom a gyereket elköszönök tőle és ráhagyom kb 1-2 órát.Telefont is lenémítom.Aztán ha hazaérek kiderül hogy semmit se tudott a gyerektől csinálni... Pont mint én 12 hónapja ilyenkor megérti mi van, de mivel férfi hamar elfelejti :(
Próbáld meg alvás időben olvasni, zenét hallgatni és nem házimunkázni :)
válasza: válasza:Na, tegnap Murphy nekem dolgozott. Este beültem a kádba, aztán a férjem is csatlakozott. Ahogy elmerült a vízben, felsírt a gyerek. Mondtam, hogy én meg nem mozdulok. Kiszállt, nagyjából megtörölte magát, majd félúton a szoba felé csend lett.
Visszajött, visszaült, megint sírás. Utána már a kád szélén ült, és dühösen nézte a bébiőrt, hogy marad-e a csend. Javasoltam, hogy tegyünk egy kis sampont is a hajára, hogy közben csípjen kicsit.
Utána elnézést kért :)
Az alvása sajnos kiszámíthatatlan. Néha két órát alszik egyszerre, néha tíz perc után felébred és nem alszik tovább.
Éjjel túlnyomórészt alszik, de a napokban a foga miatt felébred. Nem minden nap, van, amikor 3-4 óra alvás után, de van olyan is, hogy fél órával később. Ez történt tegnap is, már két órája aludt, amikor hirtelen felsírt.
válasza:Üdv a klubban:)))
Babahordozó a fürdőben, reggel "együtt fürdünk" a babával. Ő néz én meg pacsálok, a hordozó fogójára játék felkötve. Közben folyamatosan beszélek hozzá. Simán kibírja a hajmosást is így. Előtte megetetem, tisztába teszem, picit lefárasztom.
Borotválkozás esti hadművelet. Esti fürcsi alatt a páromé a baba, a nagyobbik már alszik.
Újszülött korában ismerős volt a csurom vizesen ki a kádból...:)) Mindig érezte, hogy mikor vagyok már talpig szappanos. Akkor kezdett el bömbölni a legmélyebb álmából:)
Egyébként nyugi, pár perc turbékolástól nem lesz baja. Anya is ember, neki is vannak szükségletei. Ilyen az élet, jobb, ha korán megszokja:) Nálunk van még egy tesó, őt is el kell látni.
Nagyon szépen megtanultak alkalmazkodni egymáshoz az 5 hónap alatt. Most már egyre ritkábban ordítanak szinkront. Volt, hogy előfordul, ilyenkor kicsit hangosítok a youtubon..mellette teszem a dolgomk velük.
Egyébként valóban pörgés. Este nádszállal kell kipöckölni a szemem... fáj minden porcikám, hulla vagyok. Apától kérek 30 percet, felveszem a futócipőt, melegítőt, megyek futni...:)) Aztán cserélünk, ha neki is tele a puttonya.
válasza:Én is csak azt tudom mondani, hogy üvd a klubban!
Nálunk az hozta meg az áttörést, mikor én visszamentem dolgozni és 1,5 hétig a férjem vigyázott a gyerekre míg a szüleim nem érkeztek. Első nap után röhögött, hogy ez nem nehéz, csak "babázni" kell, második nap után már húzta a száját harmadik nap után amit hazaértem már lökte a gyereket a kezembe, úgy kabátban.
Pedig ő is segített, bármire megkérhettem, pelenkázott, etetett, altatott.
DE HATALMAS KÜLÖNBSÉG VAN A "VIGYÁZZ A GYEREKRE AMÍG ÉN EZT MEGCSINÁLOM" ÉS A "REGGELTŐL-ESTIG NON-STOP FELÜGYELET KÖZÖTT". Őt meg kell kérni hogy segítsen, míg neked alap hogy ugrassz.
Sok vitánk volt de aztán ő is átérezte ezt a másik oldalt (miután sokszor vigyázott ő a babánkra napokra, néha hetekre is.), de tényleg teljesen más az egész hozzáállás.
Egyébként majd idővel jobb lesz, amikor már őt is be tudod vonnni a tevékenységedbe, kb másfél éves kortól. Én pl úgy mosok hajat, hogy ő ott áll és "segít", úgy főzök hogy ő pakolgatja össze a cuccokat, ő keveri a tésztát, igaz minden kb 10szer annyi idő. És ma már néha eljátszik egyedül mellettem 5-10 percekre is.
De tény, hogy soha, még éjszaka sem leszel már többet egyedül a gondolataiddal. Már soha nem tudsz csak magaddal törődni.
Nekem most 2 éves a kislányom és kimondottan élvezem ezt a dupla gondolkodást. Néha-néha kapok pár óra szabadidőt ez nekem (hangsúlyozom nekem) elég is.
Elvan magában, ezzel nincs gond. De olyanba nem igazán tudok belekezdeni, amit nem tudok eldobni, mert kiszámíthatatlan, hogy mikor kell odamennem. Az már saját rigolya, hogy vagy kényelmesen megcsinálok valamit, vagy nem csinálom meg.
Ráadásul most van kamikaze életkorban. Villámgyorsan mászik, felkapaszkodik, viszont a veszélyérzet zéró. Járókában elvan, de leülni még nehézkesen tud, vagy felborul, vagy véletlenül borul úgy, hogy fenékre esik.
A férjem egyébként tényleg kiveszi a részét. Csak hát itthon vagyok olyankor én is, így ha valami dolga van, akkor oda tud szólni, hogy figyeljek rá pár percet, mert elment a mosdóba/konyhába. Az a része kevésbé jön át neki, hogy sok nap, hónap után már idegrángást kapok, hogy semmit nem tudok befejezni. Mondjuk most már hétvégenként egy fél napot szabadságolom magam, olyankor elvonulok és elvannak ketten.
De köszönöm a bátorító hozzászólásokat és elnézést a tegnapi kirohanásért, csak nagyon túlcsordultam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!