Ugy érzem, nem birom tovább a gyereknevelést, mit csináljak, hogyan változtassak a helyzetemen?
Elöre leirom,hogy negativ kommentek nem érdekelnek,ilyenek hogy tudtad mit vállaltál,senki nem kényszeritett stb,épp elég bajom van e nélkül is.
Aki esetleg érzett már hasonlót,azoknak a véleménye érdekelne.Már sokszor az is megfordul a fejemben,hogy nem akarok tovább élniSzóval ez most egy komoly helyzet.Akartam ezt a babát,de sajnos soha senki nem mesélte el,mit jelent az,hogy gyerek.A lényeg,hogy 1 éve szültem,és egy idegroncs vagyok.Igen már most.8 hónapig csak sirt a babám,mert hasfájós volt.Pedig tudom,még sok nehéz év vár rám.A leginkább az zavar,mikor azt látom,hogy másoknak olyan kis nyugodt gyereke van,és akkor látva,hogy az enyém milyen,sokszor sirva fakadnék.Olyan mint egy bugócsiga, reggeltöl estig csak megy,mászik.Tudom,hogy szánalmas,de az eddigi életemet is siratom.Idáig reggelente felöltöztem a szép kis szoknyámba,és magassarkumba,megnéztek a férfiak(ami valljuk be,kell a nök egójának,ne nézzetek egy hülye kis libának mert nem vagyok az ,akinek csak ez számit!) hétvégén azért volt egy kis pihenés(nem buli!)a férjemmel összebujás.Most magamra nézek,és egy éve a négy fal közt vagyok,egy hisztis gyerekkel,aki csak azt akarja csinálni, amit nem szabad,kaparja a falról a tapétát,eszi a virágföldet,a cipö talpát,egész nap azt mondom,hogy nem szabad!Nem tudom ugy rendezni hogy teljesen elkeritsem,mert akkor addig sir mig ki nem engedem,kell neki a nagy mozgástér,mert most tanul járni. Most a télen 4 szerre beteg, persze én is elkapom töle, igy lázasan takonyfolyva köhögve futok utána reggel 7töl este 11ig.(délben egy órát alszik,de ha beteg,akkor csak az ölemben hajlandó)Akkor mikor már ájuldozok a fáradságtól, akkor még beveri a hisztit este 10kor mert nem akar aludni.Ha felteszem másoknak a kérdést,hogy ti ezt hogy birjátok,akkor jön a válasz más anyáktól,hogy....nem tudom az én gyerekem nem ilyen-.......na akkor megint a falra mászok hogy miért pont az én gyerekem ilyen?Férjemmel megromlott a kapcsolatunk ami nem csoda,nem érti meg a helyzetemet,el fogunk válni.Segiteni nem segit.NAgyszülök nagyon messze,és dolgoznak,több ezer km-re,senki nem segit nekem.A lényeg,hogy idáig egy csinos életvidám nö voltam.És ha most itt lennétek,tudjátok mit látnátok?Egy összekötött zsiros hajú,kisirt szemü nöt szakadt leevett melegitöben,tele orral,39 fokos lázzal,és azon gondolkozok,hogy én tényleg erre vágytam???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!