Kedves többgyerekes anyukák! Ti hogy bírtátok a gyereknevelést több gyerekkel?

Az eleje kicsit nehéz volt,de csak mert a pici sokat sírt.Ha alvós-evős baba lett volna az elején,akkor tuti nincs semmi gond.A sírás okozott nehézségeket.

Most már nagyobbak, vannak jobb,rosszabb napok, de alapvetően élvezem nagyon:)

Az első időszak tényleg nehéz. 22 hónap van a fiaim közt, hát nem volt könnyű eleinte! De gyorsan bele lehet rázódni. Meg kelll szervezni a fürdetést, altatást, sétát...

Sok sikert!!

Első vagyok, hozzám is kb az első 2 hétben járt át anyukám,férjem meg sokszor itthon sem alszik...2 év van a fiaim között,volt olyan éjszaka,mikor a pici szoptatása közben felkelt a "nagy" és kérte,hogy bújjak mellé..mondtam neki,hogy nem tudok,erre ő mondta,hogy nem baj,majd megvár:)És tényleg megvárta míg a picit letettem,utána mellé bújtam.

Ami nekem segítség volt az elején,hogy míg nagy hidegek voltak a nagyot egy nap 1x levitte valaki sétálni,játszani.Mondjuk ha nem jött volna senki azt is megoldjuk szerintem...amúgy mindent egyedül csináltam én is az elejétől:)

Nyugi,van már rutinod,nem lesz gond:)

Szia!

Egy cipőben járunk. A kisfiam most volt egy éves és újra babát várok, 14 hetes vagyok. Nem terveztük még ilyen koránra a kistesót, de így sikerült, örülünk neki.

Én is félek hogy hogy fogom bírni mert én szülés után nagyon rossz passzban voltam, na nem a szülés miatt hanem leginkább lelkileg viselt meg az első fél év, hogy semmire sem volt időm stb...

Agyban nagyon készülök, úgy gondolom hogy most már okosabb vagyok, ha újra kezdhetném a kisfiammal sok mindent másképp csinálnék, pl nem görcsölnék annyit a takarításon stb...

Szerintem ügyesek leszünk bár biztos nehéz lesz eleinte. Attól is függ majd hogy milyen lesz a második baba, mert ha jó alvó és jó evő lesz, nem lesz hasfájós, akkor talán nem lesz nagyon nehéz dolgunk.

Minden jót!

igen,büszke vagyok rá:) Mondjuk igyekeztem mindenbe maximálisan bevonni őt az elején,egyből mikor hazahoztuk az öcsit a kórházból meg is foghatta!Meg sokat dicsértem,mondtam neki milyen ügyes,hogy segít,milyen nagyfiú így a féltékenységgel nem volt gond,talán 1-2x mondhatta,hogy tegyem le a babát,de nem volt különösebb gond belőle.Azt azért persze meg kellett szoknia,hogy szoptatok,nem tudok menni egyből ha kéri,de 1-2 hét volt max az elején ami "rázósabb" volt, aztán ment minden:)

És nektek is menni fog(kérdező és utolsó válaszoló).Ijesztőnek tűnik most innen,nekem is az volt,de felnő az ember a feladathoz :)

Ha terveztétek a babát, akkor arra kell gondolni, hogy itt van végre, növekszik benned, ezt akartátok. :) Sikerült, nemsokára négyen lesztek! :) Ha már megszületett, akkor is erre kell majd gondolni a nehézségek idején.

Én így csinálom. Ha huzamosabb ideig 4-5 órákat alszom, és nulla szabadidőm van, akkor is. Mi akartuk, és hálásak vagyunk mindegyikükért!

Amúgy meg rá fogsz jönni, hogyan könnyíthetsz egy kicsit a mindennapokon, ha kell, az ember nagyon erős és kreatív tud lenni. Csak a TÜRELMED meglegyen! Az nagyon fontos! Én sokszor rájuk kiabálok a nagyokra, aztán észbe kapok. És mindig, mindig, mindig éreztesd mindegyikükkel, hogy szereted őket, és a szereteted hassa át az egész napotokat.

Gyorsan kell írnom, mert épp kelnek a nagyfiúk, de pár dolog: nekem az pl. bejött, hogy mindig egyszerre altatom őket. Ha a kicsi szopik, a nagyok is ott lehetnek, de nem ugrálhatnak körülöttem és nem kiabálhatnak akkor. El kell fogadni a segítséget akkor is, ha amúgy legszívesebben élből visszautasítanám (hadd jöjjenek a nagyszülők... ha tudnak). Hétköznap megrendelem az ebédet, és évente egyszer külső segítséget hívok a nagytakarításhoz. Ha a nagyok ovisok lesznek, biztos változik sok minden, de jelenleg ők töltik ki minden időmet és energiámat.

üdv, 3 éves ikrek és fél éves baba anyukája