Hogyan kell helyesen elkezdeni a gyereknevelést már kicsi korban hogy 2-3 évesen ne legyen szófogadatlan és hisztis?

A hisztit és a dacolást nem lehet - vagy ha lehet is drasztikus módszerekkel, egyáltalán nem érdemes - elkerülni. A gyerek személyiségfejlődéséhez hozzátartozik, hogy próbálgatja a határait. A hisztit az okozza, hogy nem tudja kontrollálni az indulatait, valamennyire minden gyereknél előfordul, ez 2-3 évesen nem nevelési hiba, és nem is jellemprobléma. Nekem a nagyobbik gyerekem eszméletlen hisztis volt, a kicsi 2 éves, ritkán és nagyon enyhén fordul elő nála, pedig mindkettőnek én vagyok az anyja. Ő egyszerűen már csecsemőnek is sokkal nyugisabb volt.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy amikor helyzet van, azt nem kell kezelni, mert kell, de nem kell már kisbabaként arra gyúrni, hogy ilyesmi nem fordulhasson elő.

Az meg, ha az utcán tör rá, hát előfordul. Ranschburg Jenő írta, hogy az utcán hisztiző gyerek látványa csak azokat botránkoztatja meg, akik maguk soha nem neveltek gyereket, az ő véleményük pedig igazán nem számít. :)

Ha elszaladgálós, akkor veszélyes terepen babakocsiba kell tenni, ha pedig már nagy hozzá, akkor a csuklóján összekulcsolni az ujjaidat, abból nem tudja kitépni magát.

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne neveld a gyerekedet, hanem azt, hogy ne várj csodát a dackorszakban, mert az normális fejlődési szakasz. Ha akkor szeretettel és következetesen neveled a gyereket, az ovis korára meghálálja magát.

Szia!

Érdekes kérdés, főleg, hogy neked van már tapasztalatod. :) Elsősorban a nagynál elkövetett, sjátmagad által elismert hibát javítsd ki, vidd a kicsit (is) és a nagyot közösségbe, h ismerkedjenek új környezettel, emberekkel, gyerekekkel. Másodsorban szerintem a kiabálás nem megoldás, mert ebből csak azt tanulják meg, h ha anya ordibálva old meg problémákat, akkor én is üvöltve fogom érvényesíteni az akaratom. Nekem nagyon beválik a kis 17 hónaposomnál, hogy ha kezd kezelhetetlen lenni, akkor legugolok hozzá, a szemébe nézek és nyugodt hangon elmondom, hogy mi a helyzet, mit várok el tőle és mi lesz utána (pl, kicsit játsz egyedül, mert ha folyton azt akarod, hogy felvegyelek, nem lesz késza z ebéd és éhen maradsz. Hagyd anyát főzni, utána megebédelünk és játszunk). Harmadszor pedig amennyi időd csak van, azt velük töltsd, ne netezéssel, telefonon pletykálkodással, manikűrözéssel, vagy hasonlókkal. Beszélj hozzájuk sokat, dícsérd meg őket, ha szépen játszanak, ügyesen rendet raknak, megeszik a kaját, fogatmosnak, melletted mennek, stb. Szóval ne csak azt hallják, hogy nem, nem és nem, mert akkor ők is így reagálnak majd minden kérdésedre (kérsz inni, enni, elmenjünk sétálni, boltba, stb) és ha tényleg nem történik meg vmi, akkor megy a hiszti, mert ők úgy értették a nem-et, hogy igen. ;) Végezetül pedig legyél beszélő óra, mindig mondd el, hogy mi fog következni, hogy fel tudjanak rá készülni, pl játék "közepén" kitalálod, hogy jó, akkor vacsora/fürdés/séta van, az nekik nagyon hirtelen van. De ha elmondod, hogy ezt befejezzük, elrakjuk és utána vacsora/fürdés/séta van, akkor lesz egy játékbefejezésnyi ideje felkészülni a dolgokra. Mindezekhez hozzátenném, hogy a picivel is ugyanígy kommunikálj, nem baj ha még nem érti. Hozzászokik a füle, látja, h az elhangzottak után mi történik, vagy mit csinál a nagy, és egyszer csak megérti és ő is csinálni fogja.

Sok sikert!

A dackorszakot nem tudod elkerülni- és ahogy írták nem is érdemes elfojtani- ez hozzátartozik a gyerek normális személyiségfejlődéséhez.

Az hogy az utcán megtanuljon közlekedni, az pedig a te feladatod, hogy megtanítsd neki. Sokat kell magyarázni neki, megtanítani, hozzászoktatni, hogy az uton kézenfogva sétálunk, ha mentek valahova beszéld meg előre, hogy mi a szabály. Mi mielőtt 3gyerekkel 6-4-2évesek-elindulunk sétálni, mindig mondom hangosan, hogy Figyeljetek, elmondom mi a szabály! : Te fogod a kezem, te előttünk fogsz menni, itt így lehet menni, ott úgy...itt lámpa van- a zöldön megyünk át... stb. Ha valaki nem tartja be a szabályt, akkor azonnal indulunk haza a játszótérről... stb.

Nálunk bevált- a két nagyobbal abszolút lehet közlekedni bárhol, a legkisebbre még nagyon kell figyelni, de ő még csak 2éves. FEL lehet mérni, hogy hova is indulunk, ha pl boltba megyünk, akkor én a kétévesemet még babakocsiba ültetetm, a két nagytól elvárom, hogy a kocsit fogják jobbról balról és így közlekedünk. Ha a játszótérre megyünk, ami közel van, és van járda is, akkor megyünk gyalog, mert itt egy esetleges hisztinél kézbe is haza tudom hozni a kicsit. A két nagy már itt sem igen hisztizik.

Szóval a közlekedést tanítani kell.

Az öltözésnél pedig szerintem talán úgy kerülhető el a hiszti, hogy hagyjuk a gyerkeet is választani, mit akar felvenni. Kiraksz elé 2db-ot mindenből, hogy válasszon, és ha igényli segíteni kell neki felöltözni. Attól hogy tud ötlözni egyedül is, sokszor jólesik nekik a segítség.

A dackorszak egyébként valóban személyiségfüggő is. Mi is a naggyal úgy éltük át, hogy nem is értettem miért van tőle mindenki kiakadva- de hát a középső gyerekemnél megértettem a miértet. Na ő nem egyszerű eset, pedig babának az volt. A legkisebbik gyerekem még nincs benne a dacoskodásba, de nemsokára igencsak benne lesz. Remélem ő is inkább könnyebb eset lesz, de ha nem, majd megbirkózunk vele is, és majd kinövi.... :))

Sok sikert.