Egyelőre nem tudom megemészteni, hogy nem lehet több gyermekem. Hogyan tovább?

Nekem sem lehet még egy babám, a kislányom 19 hónapos! Nekem egészségügyi okok miatt nem lehet. Igazából a szülés után 2,5 hónappal volt egy műtétem, ami után derült ki, hogy nem lehet több baba. Megmondom őszintén, mai napig összefacsarodok a szívem, ha egy terhes nőt látok. Nagyon szerettem volna még legalább egy babát.

Igazából csak annyit tudok tanácsolni, ami nekem enyhíti ezt a fájdalmamat, hogy szeresd azt, aki van! Adj meg neki mindent és légy hálás, hogy egészséges! Nekem még az segít, hogy a hugomnak is van egy gyermeke, most 6 hónapos. Őt úgy szerethetem, mintha az enyém lenne! Kitartás!

Nekünk is csak egy gyerekünk van, egy lassan 5 éves kislny és nem valószínű hogy lesz testvére. Én azzal "nyugtatom" magam, hogy milyen jó, hogy cal legalább egy gyerekünk. Egyre többen vannak körülöttem, akik szeretnének babát, de nem sikerül, nekünk legalább van.

Nem tudsz mit tenni, Fogadd el. Megértem, hogy a párod már nem szeretne többet. És ha ezt már az elején is elmondta, tudtad, mire számíthatsz.

Nekünk kettő van, de anyagi okok miatt nem merünk többet vállalni. Az eszem tudja, hogy ennek így kell lennie, de a szívem nem fogadja el... őrlődtem, vágyakoztam, kezdtem belezakkanni. Szerencsére észbekaptam. Elkezdtem az óvóképzőt(úgyis mindig gyerekek mellett kötöttem ki akár hobbiszinten pl szakkörök, zsúrok, vagy délutáni spontán játszópartik stb, akár mellékállásban gyerekre vigyáztam), és feladtam a végzettségemnek megfelelő állásomat: míg be nem fejezem a fősulit, bébiszitter vagyok feketén. Ugyanannyit keresek, csak azt csinálom ,amiben örömöm is lelem. 1 éve vagyok a kisfiúval, nagyon szeretem, kicsit kiélem a babázást, az enyémek már úgyis nagyok ehhez (ovisok már).

Harminc évesen ismertem fel, hogy az én utam a gyerekekhez kötődik, és nem csak a sajátjaimnak juttathatok magamból... önmagamért.

Szerintem neked is érdemes lenne elgondolkoznod azon, vajon tényleg azért szeretnél-e új babát, hogy átélhesd a várandósságot pl ahogy írod? Hisz az csak pár hónap, és azt elárulom, hogy nem lenne ugyanolyan/ugyanaz, csoda lenne persze, de másféle mint az elsővel volt. És pont azért, mert már ott a nagytesó... Gyerekekkel nem csak akkor lehet foglalkozni ha a "tiéd". ÉS igazság szerint hosszútávon ha gondolkozol akkor a sajátok függetlenednek, kirepülnek stb, tehát az életed igen rövid szakaszában maradnának a "tieid" olyan értelemben, mint akit tutujgatni kell stb .

bocs elküldte a hülye telefonom. szóval: mint akit tutujgatni kell. nagyon rövid ideig lenne a "babád". és utána mi lesz? szülsz még egyet hogy babázhass?

inkább keress olyan alternatívát, ami számodra még elfogatható, és a család érdekei sem sérülnek.

én pl első körben megbeszéltem az óvónőkkel és kihirdettem szülőin, hogy x napokon ekkor-meg-ekkor ráérek, ha valakinek dolga van, szívesen vigyázok kistesóra-ovistársra stb. És működött, mások is bekapcsolódtak amivel tudtak. És kialakult egy olyan háló, hogyha valakinek sürgős dolga akad akkor van aki elhozza a gyereket míg érte nem megy, vagy meg lehet szervezni körforgóba szombati játszódélutánokat, hogy időnként felszabaduljon a szülő aki pont nincs soron. Elmentem a könyvtárba meg a művházba, elmondtam hogy ehhez-meg-ehhez értek, erről-arról van papírom, gyakorlati tudásom, kértem segítsenek mihez tudnék kapcsolódni. Két szakkör kerekedett ki belőle. A védőnői szolgálatnál is jelentkeztem, kiirányítottak két közeli családhoz, kéthetente 1-1 délután én vigyáztam a babákra míg anyuka ügyeket intézett pl vagy volt hogy csak aludt addig egy nagyot.