Nehéz kisgyerekes anyukaként párt találni?

Szerintem meg nem egyszerű. Egy évig voltam egyedül, miután a férjem elköltözött. Akkor találtam egy pasit, a szomszédom barátját. Igazából nem nagyon működött a dolog, mert képtelen volt elfogadni, hogy a gyerekemnek apja is van. Sokszor szakítottunk, de valahogy mégis mindig mellette kötöttem ki, mert gyerek mellett nehéz ismerkedni. Legalábbis nekem biztos. Mert ugye ha valaki gyerekkel van, akkor arra nincs ráírva, hogy egyedülálló szülő, így a férfiak meg sem környékezik.

A gyerek meg elég keveset van ahhoz az apjával, hogy én eljárjak rendszeresen ismerkedni.

Idő közben szakítottam azzal a másik pasival, most egyedül vagyok, de valahogy nem kapkodnak két kézzel a pasik utánam. Nem azért, mert esetleg csúnya lennék, vagy bármi baj lenne velem, egyszerűen nem mozgok olyan környezetben, ahol lenne lehetőségem ismerkedni. Szóval nem egyszerű, de nyilván nem lehetetlen. :)

Lehet, hogy nem lesz népszerű a válaszom, mégis leírom.

Egyedülálló, kisgyermekes anya vagyok (1 gyermekem van, 35+ körüli vagyok).

Szerintem igenis nehéz és a nehézségét nem az életkorom vagy a külsőm adja, hanem az élethelyzetem.

Az én gyermekem még kicsi, de már oviba jár, én teljes állásban dolgozom, mellette ellátom a teljes háztartást és a maradék időben lavírozok az értelmes, tartalmas, a gyermek számára is élvezhető játék/együtt töltött idő között, hogy néha nekem is jusson egy kis mozgás, sportolás (addig ő a konditerem játszóházában van).

Bevallom őszintén, nem tudom, hogy nekem hogyan férne bele az a szabad, kötetlen, felszabadult ismerkedés és randizgatás, ami egy nagyon szép és felelmelő része egy kezdődő párkapcsolatnak.

Az nálam semmiféleképpen nem lenne opció, hogy egy pasas csak úgy azonnal beköltözzön hozzánk- már elmúltam 20 éves :). mivel normális, igényes környezetben, rendezett körülmények között élünk, számomra nem jelentenek lehetőséget az albérletből "ingyen szállásra" pályázó férfiak.

Társat keresek, nem társbérlőt vagy költségcsökkentési lehetőséget!

Hézköznapokon egész nap munka/ovi- este van 2-3 óránk a vacsorával, meseolvasással mindennel együtt arra, hogy foglalkozzak a még kicsi és calóabn sok törődést, figyelmet és sok testi kontaktust igénylő (simogatás, ölben meseolvasás stb.)gyermekemmel.

Bevallom őszintén, borzasztóan sajnálnám tőle elvenni ezt a kevés időt is és nekem is szükségem van erre- ne értsetek félre, nem vagyunk összenőve és igenis harmonikus, egészséges kapcsolatom van a gyermekemmel (nem alszunk egy ágyban vagy hasonlók!).

Nálunk a volt férjem sem a megbízhatóság bajnoka, így nem tudok arra sem számítani, programot tervezni, hogy pl. fixen jönne kéthetente, mert jó, ha havonta egyszer beállít, de azt sem tudja előre normálisan egyeztetni.

Sajnos már nem élnek a nagyszülők, így segítségem tényleg semmi nincs- nem panaszkodom, megoldom magam- de nekem éppen a magamra fordítható időből van a legkevesebb.

Korban hozzám a 40+ férfiak illenének (szexkapcsolatra nem vágyom egy 20-on évessel), akik vagy házasok (nálam kizárt az ilyen jellegű kapcsolat), vagy elváltak (és pontosan tudják, hogy mennyivel könnyebb az élet egy fiatal, "alakítható" gyermektelen nővel, aki még elhiszi a tündérmeséket és esetleg vevő is az anyagi függésre), vagy tényleg "megélhetési kapcsolatkeresők" (ld. alig vája, hogy beköltözzön és eltartassa magát).

Így nehéz, csaknem lehetetlen számomra, de minden élethelyzet és nő más.

Készséggel elhiszem, hogy vannak olyan anyák, akik tudnak randizgatni meg társkeresőzni, mert a rokonok vigyáznak a kicsire- nálam ilyen lehetőség nincs.

Elfogadtam, hogy nekem ezt dobta a gép, a jelenlegi élethelyzetemben bizony áldozatot is kell hoznom valahol a gyermekemért, hogy őt megfelelően nevelhessem.

Később, ha nagyobb lesz, talán számomra is nyílnak új távlatok, de most nálam nincs itt a párkeresés ideje.

16. vagyok.

Sajnos a környezetemben nincs olyan elvált, gyermekét egyedül nevelő anya, aki hasonló élethelyzetben lenne- de ha valakinek van, pl. az is segítség lehet.

Akár a közös gyermekfelügyelet megszervezésében, vagy közös programok szervezésében, de akár abban is, hogy ezt a nehézséget, ami az egyedülállósággal jár én házasként korábban el sem tudtam képzelni (elsősorban az időhiányra gondolok), sajnos a barátnőim nem is értik :)