Minden anyós ilyen? Megoldás?

Mi sajnos együtt élünk anyósékkal. Nekem iszik anyósom. Gondolhatod! Egyáltalán nem bízok meg benne, már többször összevesztünk emiatt. De ő mindig az italt választja. Megmondtam neki, hogy nem merrem vele hagyni a gyereket és megkérdezte, hogy miért. Szerinted? Remélem minél hamarabb el tudunk költözni.

Szerintem a te helyzeted csak akkor fog változni, ha a picur egyedül el tudja majd dönteni, hogy kihez akar odamenni és kihez nem. Na meg mikor már megmondja amit gondol. De persze anyósod mindenért téged fog hibáztatni. Kitartás! Csak ezt tudom mondani! ( Én sem bíznám rá!)

Azert eggyezzuk meg, hogy egy kicsit durva az a kijelentesed, hogy nem ert a csecsemokhoz;gondolom o is szult, hogy ha neked adott egy ferjet;szerintem nem szabad lebogni az idosebbeket, mert az ok idejukben sok mindent maskepp csinaltak, mert nem az internetrol tanultak a gyereknevelest, hanem meghallgattak az idosebbek velemenyet es a sajat tapasztalataik alapjan cselekedtek, megis fel tudtak nevelni a gyerekeiket.

Termeszetes, hogy ovod a gyerekedet, mert az edesanyja vagy, de azert nem kellene annyira tulzasba vinni, mert nem vagyunk se az elsok se az utolsok akik gyereket szulnek.

Valaki, hogy ha gyereket szul, tisztaba van azzal, hogy koltsegekkel jar es nincs joga elvarni azt, hogy a nagyi vegye a pelenkat, vagy akarmi mast.Persze anyosodtol se szep, hogy soha semmit nem vesz, de biztos meg van ra az oka.Szerintem elsosorban nem az anyosnak kell alkalmazkodni a menyehez, hanem forditva, marcsak a korkulonbsegre valo tekintettel is.

Az is lehet azert viselkedik igy(megijed), mert te viszed tulzasba es nem tudja, mi az ami neked tetszene.

Hidd el nemcsak az anyosoddal van baj, hanem veled is es ha ez igy folytatodik soha nem lesz jo a viszony koztetek.

Szerintem probalj egy kicsit jobban alakalmazkodni, beszeljetek meg a dolgot, mond el neki, hogy mit szabad es mit nem a te gyerekeddel, tudasd vele, hogy elvarod, hogy tiszteletbe tartsa a te nevelesi elveidet,de azert meghallgatod az o tanacsait is, meg ha nem is akarod betartani nyugodtan rabizhatod tobbszor is, persze eleinte csak ugy, hogy te is ott vagy, es ha mindketten akarjatok, megvaltoznak a dolgok.

Ne aggodj, nem fog kart tenni a gyerekedben.

Ne haragudj, hogy ha egy kicsit szigoru voltam, de ez az en velemenyem, pedig meg 30 se vagyok.Neha annyira beleeljuk magunkat az anyasagba, hogy eszre se vesszuk, ha masokat megsertunk.

Nálunk is nagy a lelkesedés, anyósom picit elszokott már a babázástól, de azért jó szándékú. Ha ügyetlenkedik, apósom egy szó nélkül kiveszi a kezéből a gyereket és onnantól ő foglalkozik vele, neki valahogy sokkal több érzéke is van ehhez.

Egyedül rá én sem merném rábízni a gyereket, de anyós+após együtt az már úgy oké.

Az én anyósom is iszik meg egyébként is csak kb.2 havonta látja a gyereket mert messze lakunk. Én soha nem fogom rábízni a gyereket mert Ő is teljesen el van tájolva ebben az ügyben. Ő is azonnal lerohanja, belemászik az arcába(amit amúgy sem tartok egészségesnek főleg ha még alkohol szaga is van) a gyerek meg persze egyből elkezd sírni hisz azt sem tudja ki az és mit akar tőle. Hurcolja a kezében, nem adja ide akkor sem ha már ordít. Azt hiszi, hogy majd így szokja meg a gyerek pedig mondtam már neki, hogy nem szabad ezt csinálni mert az ellenkező hatást érjük el vele de nem érdekli. Ha már a férjem is rászól (Ő azért már erőteljesen mondja) akkor abbahagyja de láthatóan megsértődik. Egyszer azt mondta, hogy "akkor bújj vissza anyádba". 3,5 hónapos volt amikor zúzát vagy mit akart adni a babának mert a szomszéd is ad már az unokájának aki 9 hónapos. Teljesen sötét ilyen ügyekben mondtam a páromnak, hogy nem tudom hogyan élték túl a gyerekkorukat. És még azt veszem észre, hogy 4-5 évesnek nézi a babát. Szerintem addig halvány lila gőze sincs, hogy mit kell csinálni vele, mit szabad és mit nem, hogyan kell rá vigyázni, hogy le ne essen mert Ő még nem áll meg az ágy végében hanem megy tovább, mindent a szájába vesz ezért nem adok neki olyat a kezébe stb...

Bocs, hogy kipanaszkodtam magam de látod...nem vagy egyedül a problémáddal.

1 éves anyuka

Mondd azt, hogy nem akarod terhelni ilyenekkel.

Én egyszer bíztam apósra+anyósra a babát, 2,5 hónapos volt a pici, 2 óráról volt szó, és teljesen kikészültek tőle :)

Viszont a sógornőmre rá lehet bízni, ő könnyedén elboldogul a babával.

Én egyszer engedtem meg neki, hogy vigye kocsikázni. Bár ne tettem volna :(

Úgy gügyögött neki, meg belehajolt a kocsiba, hogy majd felborultak, ráadásul simán kitolta a forgalmas útra és észre sem vette. Hajszálon múlt, hogy nem csapták el őket.

A lakásban pedig két percre mentem ki a konyhába, és hatalmas sírásra rohantam be. A gyerek leesett az ágyról, anyós persze csak állt mellette, hogy hát miért forgott? Basszus hát nem fekhet hanyatt egész életében!

Na azóta még csak kettesben sem maradhatnak!!! Mindig mondogatja a férjemnek (fiának) ilyen-olyan vagyok, mert nem engedem, hogy nála legyen a gyerek stb. De a párom nagyon jól tudja, hogy megbízhatatlan.

Nem általánosítok, de nem mindegyik anyós tud gyereket nevelni, mert nem biztos, hogy valóban azért normális a gyereke, mert ő nevelte. A saját anyósomból kiindulva csoda, hogy a gyerekei megérték a felnőttkort. (Bár amint tudta beb@szta őket bentlakásosba, csak hogy élje világát)