Olyan valakiként, akinek semmi köze hozzá, mit tudok tenni ezügyben? A baba egészségét veszélyeztetik a nemtörődömségükkel!

A társaságban van egy pár, akik nemrégiben vállaltak gyereket. Az, hogy már 28 évesek, de a saját életük döntéseit teljesen elszúrják, mert a való életről való elképzelésük köszönőviszonyban sincs a valósággal, az nem zavar, ő dolguk. De hogy egy szegény, ártatlan kislányt gyakorlatilag veszélybe sodornak...

Hogy miket csinálnak?

- Anyuka nem szoptat, mert bár teje ugyan lenne bőven, de az neki unalmas, inkább tömik tápszerrel a babát (bár azt nem csak akkor, ha éhes, bármikor, amikor felsír valamiért).

- Már három (3!!!) hónapos korától kezdve zajos kocsmákba, fesztiválokra, bulikba hurcolásszák a picit, és csak berakják a sarokba, hadd legyen el magában.

- Alkohollal itatják, (sör, bor, pálinka, ami éppen jön, direkt pohárból, több kortyot is), mert attól jobban alszik a gyerek. Gondolom, nem meglepő tehát, hogy anyuka a ritka szoptatási alkalmak ellenére is gond nélkül lerészegedik. Nem csak egy pohárka bor. Részeg.

Ezek csak a legdurvábbak, de azért akadnak itt még dolgok, amik ha direkt egészségügyileg nem is ennyire, de a személyiségfejlődés, szellemi fejlődés terén biztosan ártanak neki.

Most én értem, hogy a babák nem üvegből vannak, de hogy ennyire ne foglalkozzanak az egészségével... És mindezt azért, mert "ettől nem lesz baja". Mintha az összes egészségügyi dolgozó csak mondana valamit, hogy mondjon valamit, de ők aztán tudják a tutit.

A baba most 9 hónapos, 3 álla van, annyira kövér. Az anyja lassan idegrohamokat kap, mert egyedül van otthon vele, az apja meg már a sokadik munkahelyéről rúgatta ki magát (még a próbaidőszakban), mert bár fizetnek érte ott havi 300 nettót, de a napi 8 óra munka irreálisan sok, és amt csinálnia kell, az szellemileg nem olyan kihívás, mint amit ő elképzelt, és amúgy is unalmas.

Tudom, semmi közöm hozzá, de egy babáról van szó, aki nem tehet arról, hogy ilyen gyökér szülei vannak. Nem hatósági dolgokra gondolok, az amúgy sem áll jogomban. De valami meggyőzést, hogy ezt azért mégsem kellene, vagy valami?

Az ilyesmire örök érvük, hogy még nincs gyerekem, majd meglátom milyen az. Tény, nincs gyerekem, de azért azt látni, hogy ez nem tesz jót a babának.

Vagy én aggódom túl, valóban? Hozzáértők, ti mit mondtok?

Előre is köszönöm, és elnézést a terjedelemért.