Le tudom szoktatni a hisztiröl?

nem, valóban nem létszükséglet. de attól még szükséglet. persze én sem gondolom hogy 0-24 magunkon kell cipelni, meg nem mehetünk el WC-re, de az hogy megtanítsuk magában ellenni, meg sírni hagyni mert ez "csak hiszti", az meg a másik véglet. mert persze, ha sírni hagyjuk pár nap vagy hét alatt megtanulja ő hogy ez az igénye nem fontos nekünk, ebben nem számíthat ránk. de tényleg jó ez? így lesz belőle kiegyensúlyozott gyerek? én nem hiszem.

és előre is elnézést kérek a következő példáért, de szerintem szemléletes: van egy kutyám. egy tündér amúgy, jól nevelt, megfelelni akaró energiabomba. kinti. ha bármi oknál fogva nincs időm rá és akár csak 2-3 napon keresztül csak enni kap, de amúgy nem lát, nem játszok vele nem foglalkozok vele, akkor konkrétan idegbeteg lesz. látszik a fején hogy begőzöl. felássa a kertet, szétszedi a kukát ugat mindenkit. pedig a létszükségletei ki lettek elégítve... és amit a kutyámért megteszek, hogy ha a társaságomat igényli akkor foglalkozok vele, az táncsak megy a gyerekemmel is.

szerintem amúgy ebben a vitában sokszor az vezet félreértésekhez, hogy nem ugyanazt az időt értjük egyedülhagyáson, perceket, félórákat órákat vagy fél napot... ugyanez a helyzet azzal is hogy mit értünk azon hogy a gyerekkel vagyunk: aktív foglalkozást vele, vagy csak passzívat ahol velünk van de nem konkrétan ővele foglalkozunk mégsincs egyedül.

Nem kell leszoktatni róla, le fog magától szokni róla, ha elkezd mozogni, kúszni, mászni és érdekesebb lesz a világ neki mint a te öledben lenni. Tudom miről beszélek, hasfájós volt kőkeményen 5 hónapos koráig kb a fiam, egyfolytában kézben volt, mert számomra természetes hogy egy ilyen pici babának ha fáj valamije akkor nem hagyom vergődni a földön, vagy a kiságyban.

Aztán 5 hónapos korban jön az el, hogy agyilag már elég érettek ahhoz hogy érdekli őket a külvilág, ellenben nem tudnak helyet változtatni. Gondold el, beraknak téged egy tök érdekes helyiségbe de csak a földön tudsz feküdni, és elvárják, hogy te ott ellegyél úgy hogy max a kezeddel-lábaddal tud kapálózni. Én ilyenkor ölbe vettem és körbe vittem a lakásban, nagyon tetszettek neki a villanykapcsolók, a szekrény fogantyúi, a macskáim, minden érdekelte és élvezte, hogy nem egy helyben kell feküdnie és 1000-jére is ugyanazt a lógót kell néznie a játszószőnyegen.

Most 9 hónapos, mászik, kapaszkodva lépeget, esze ágában sincs felvetetnie magát, ha csak nem éhes vagy szomjas.