El tud aludni egy baba cici, maci, kendő, cumi, cumisüveg stb. nélkül, egyedül?

Sem a babák, sem a gyerekek nem tudnak csak úgy maguktól egyedül elaludni, kivéve ha kidőlnek a fáradságtól és a szőnyegpadló közepén szenderülnek álomra. A legjobb ha a mami van ott természetesen, de ha a maminak már több kicsinye van, akkor nehéz a lefektetéskor mindenkivel ott lenni.

A gyerekeknek a kedvenc plüssállatka, kendő, pelus, zsepi nem egyszrűen anyapótló ( mint az sokan gondolják ), hanem egy darabka az ő kis világából. Aminek mindig egyforma szaga van ( pláne ha anyuka nem fertőtleníti agyon ), ami a biztonságot és az állandóságot adja nekik, és a gyerekeknek a biztonságérzet a legfontosabb, ahhoz hogy pihenni tudjanak és álomba szenderüljenek. Ez így van rendjén. Nekem is van egy öreg mackóm ami még mindig az éjjeliszekrényemen van pedig 30 éves elmúltam és két gyerekem van, mégis velem van az első mackóm amit édesapámtól kaptam és amivel világ életemben aludtam.

Nálunk is van cumi és pelus.

A cumit ha már mélyen alszik mindig kiköpi, viszont a pelus az vele marad egész éjjel (szereti az orrához nyomni és úgy alszik). Ha nincs pelus akkor hiányolja, olyankor a kis kezével próbálja pótolni, ne adj isten a vastag takaróval (na akkor már inkább a pelus)...

Szereti ha esténként apa ringatja álomba, v. a hasán alhat v. összebújva alszanak.

Teljesen emberi dolgok. Ragaszkodás valamihez ami kellemes, ami az övé, amitől biztonságban érzi magát.

Nem látok ebben semmi rosszat.

Ahogy az előttem szóló is írta-én is betakarózok még 40 fokban is, 3 párna a minimum amivel alszok. Van macim és Rozibabám (a fiamtól és páromtól kaptam tavaly karácsonyra-amolyan vásárfia) az éjjeliszekrényen.

30 leszek novemberben és mindezek ellenére sem érzem magam se többnek, se kevesebbnek.

A lánykám 3 hónapos, valószínű Ő is ragaszkodni fog azokhoz a dolgokhoz amik kedvesek neki.

Én biztos nem veszem el tőle, nem akadályozom meg benne.

Azt kihagytam, hogy a lánykám kb. 3-4x aludt el eddig úgy, hogy letettem és kész.

De nem bánom - nem azt mondom, hogy amikor fut a ház v. én is dög fáradt vagyok nem jönne jól egy kis önálló szunya.

Viszont mosolyogva, kacagva ébred (kivéve ha éhes, olyankor ereszd el a hajamat van:))

A fiamat próbáltam "spártai szigorral" altatni anno-nem ment, hiába tettem le sírt. Mindig felvettem, ringattam.

Most is így teszek-sír a lányom, hát felveszem, ha nem én hát apa.

A fiam 3 éves kora óta külön szobában alszik-minden szó nélkül (előbb is lett volna neki, csak a tárgyi feltételek nem voltak adottak).

Mindenki maga dönti el mit enged a babájának.

Ha attól érzed elégedettnek, hogy leteszed, otthagyod, cumi, rongyi, lámpafeloltás ... nélkül akkor tégy így.

Ha attól boldog, hogy vele maradsz, van rongyi, cumi, simogatás... akkor eszerint járj el.

Minket is neveltek anno valahogy, valamire. Aztán ki mit visz belőle tovább.

Tanácsokat is el lehet fogadni, csak szelektálni kell tudni. Hiszen nem egyformák a babáink.

Hallgass a szívedre-a babádnak az lesz a legjobb amit Te adsz neki.