Hogyan telt az első nap a babával otthon?

Én császáros voltam, így a 4 napos hegemmel jól esett a segítség. Anyu főzött, anyósom kimosta a dolgokat. kb 3-4 hét után már én mostam (addigra le tudtam hajolni eléggé, hogy kiszedjem a gépből. A főzés viszont kb 2 hónapos korában lett újra az én feladatom, addig kaptam anyutól vagy anyósomtól a kaját. Enni nem elfelejtettem, hanem kb nem volt rá időm. Picike volt, így hamar elfáradt, 3-4 hétig alig szopizott, így fejnem kellett és a lefejt tejet adtam. Tehát etetés-büfiztetés-pelusozás-fejés, és maradt jó esetben fél órám a következő körig. Délben reggeliztem. Persze akkor fárasztó volt, így visszagondolva viszont szép volt. És persze néztük a gyereket. Csodáltuk. Volt, hogy iszonyúan kellett pisilnem, és a wc-n eltűnődtem, hogy amikor a hasamban volt, akkor kellett így futnom, nehogy becsorogjon. Kijöttem a wc-ről, megálltam az ágya mellett, és elgondolkoztam, hogy ez a pici gyönyörűség az én hasamban fejlődött. Egyszerűen hihetetlen. Most már 10 hónapos, egy kis rosszcsont, kúszik, gagyog, tündéri. :-)

15:03-as vagyok (a császáros): én sem tudtam elképzelni, szerintem ezt nem is lehet. A sírásra meg jobb, ha felkészíted a férjed is. 2-3 hétig mindenen sírtam: örömömben, bánatomban, ha hozzám szóltak, vagy ha nem, kis túlzással egy fűszáltól már sírtam. Ezek a hormonok. Akkor is elsírtam magam, amikor a kórházban alá kellett írni egy pár papírt (anya aláírása, szülő aláírása - ez mind olyan új, fura, örömteli, megható volt).