Csak én gondolom így? Hogy egy gyerek tönkreteszi az ember életét?

mi feláldozzuk magunkat ÉRTED, hogy legyen ki előteremtse neked a nyugdíjat! ugye milyen önfeláldozóak a mi gyerekeink? csak neked! :D

egyébként nem szép pillanatai vannak a gyereknevelésnek. a gyereknevelés az nehéz és fárasztó, pont. a gyerek ad szép pillanatokat, azokban a percekben mikor vele vagy! nekem megéri :) és nem elmegy felettem az élet, hanem megélem teljes valójában ahogy segítem őt a felcseperedésben, mert ez a csoda az életben :)

Nem igazán értem, miért kell földbe döngölni a kérdezőt azért, mert nem rózsaszín cukormáznak látja a gyereknevelést. A felvetése teljesen jogos, hiszen aki belül nem vágyik gyerekre, az kívülről tényleg így látja. És ha tetszik, ha nem, a gyereknevelés valóban jórészt önfeladással jár, és aki szeretne gyereket, az ezt tudomásul veszi, és lemond dolgokról. Aki meg nem akar lemondani, az nem vállal gyereket. És olyan is van, aki ennek ellenére vállal, na abból lesz az önző, rossz szülő. Szerintem ez sokkal nagyobb baj, mint ha valaki idejekorán belátja azt, hogy ez nem neki való feladat. És persze idővel még ez is megváltozhat.

Ugyanakkor a gyereknevelés a legkevésbé sem garancia arra, hogy öregkorodra nem maradsz egyedül... Csak ebből a megfontolásból hülyeség családot alapítani. Ez egyébként pont ugyanolyan önző nézőpont, mint a kérdezőé.

Ne vedd magadra amiket többiek írogatnak, más a gondolkozás módjuk. Gondolom a legtöbbet butaságnak tartod, mert az is. Én teljes mértékben megértelek, mert hasonlóan gondoltam fiatalkoromban, mennyi lemondással jár, fel kell adni a karrierem, szórakozást, az életem, ami akkor tökéletesen megfelelt nekem, emellett féltem, hogy tönkre teszi a testem. A férjem sem akart. Sajnos, 40 felett jöttünk rá, hogy hibát követtünk el.

Szerintem, gondold át. Nem kötelező, nem elvárás a gyerek, de sok örömtől fosztod meg magad. Mi is csak azt láttuk, hogy a többiek otthon szenvednek a kölykökkel, mi meg szórakoztunk, utazgattunk helyette és sajnáltuk őket. De 40 felett üres lett az életünk, ilyenkor már a szórakozás nem tesz boldoggá, viszont irigykedve néztük ismerősöket, ahogy a gyerekeik felnőnek, nem tesz boldoggá egy utazás annyira, mint amikor a gyereked leérettségizik, megházasodik... ilyenekben nekem sosem lesz már részem. De nekünk már késő volt gyereket vállalni, bár fontolgattuk. De más fél éve a férjem balesetben elhunyt, azóta egyszerűen katasztrófa az életem. Magányos vagyok, vannak barátaim, de nekik van családjuk és vannak gyerekeik és velük vannak inkább, ami persze természetes, rossz mindig az üres lakásba hazamenni, karácsonykor, szilveszterkor a legjobb barátnőm leutazott a lányához, így teljesen egyedül töltöttem az ünnepeket, senki nem nyitotta rám az ajtót... remélem sosem tapasztalod meg milyen érzés, senkinek nem kívánom. Egyszerűen megszűnt az életem, hogy Téged idézzelek és nincs senki aki a nevemen szólítson, még anyának sem. Túl vagyok egy öngyilkossági kísérleten is már. Nem akarlak megijeszteni és rábeszélni se, a te életed te döntésed, csak tanácsként írtam, hogy fontold azért meg, mert én többszörösen megbántam már, megérte volna az a pár év "szenvedés", pelenkázás, ami utólag nem is tűnik olyan rémesnek és most lenne életem. Később már nem tesz annyira boldoggá a szórakozás, a barátok többsége eltűnik, mert családjuk lesz, persze havi pár alkalommal össze futsz velük, de nem fog senki naponta ráérni veled csacsogni. És ha van vagy lesz férjed sajnos ő sem biztos, hogy veled lesz sokáig, így könnyen magadra maradsz, vehetsz macskákat, akik meg elhagynak, mert a szomszéd több kaját szór nekik és ott maradsz, hogy senki nem szeret ezen a világon. Én is így jártam sajnos, ezért tanácsolom gondold át, amíg nem késő, sajnos nekem már az, későn értem meg. De tényleg nem szeretnélek rábeszélni.

52/N

"miért kell földbe döngölni a kérdezőt"

Mert egyszeruen provokal, azert.

24 éves vagyok,a kislányom 2,5 éves. Az az igazság,hogy nem erre számítottam.Illetve erre,csak arra is,hogy párom is jobban kiveszi a részét.Mondhatni én itthon vagyok a gyerekkel a születése óta,ő meg dolgozik,el van itthon a gépezéssel,ha úgy van megy szépen búcsúbulikra pár havonta(ugye akiket kirúgnak,felmondanak).Hát szuper érzés,hogy én egy anyarabszolga vagyok,ő meg csinál amit akar...Én akárhogy is nézem,nem a gyerek a teher.Nagyobb teher mellé egy férfi is,akit el kell látni,mert ha nem teszed elé a kaját,inkább nem eszik.DE a legnagyobb teher az az,hogy nincsen segítség,így én leszek az,aki a gyerekkel örökké itthon lesz éjjel,mert nekem nem normális ha külön mászkálunk szórakozni,így én nem is fogok menni.Hát ez van,beválasztottam olyat,akivel nem egy az életmeglátásunk.De majd csak jutunk valamire idővel,ha találok munkát,vagy sikerül elköltözni és nem csak egymagam leszek 0-24 a gyerekre,hanem lesznek barátaim,kollégáim,családom a közelben.

DE én rengeteg embert ismerek,akikre mondhatom:szülőnek születtek. Ha a férfi is kiveszi a részét rendesen a dologból és vannak nagyszülők,akikre néha rá lehet bízni a kicsit,akkor egyáltalán nem teher egy gyerek szerintem. Nekem úgymond azért tette tönkre az életemet csak,mert nem terveztük,így nem volt meg a szakmám se még,nem is dolgoztam.Tehát gyesen vagyok,nem sok pénz.Párom nagyon komoly fizikai munkát végez,stresszes,fáj mindene.Ő ezt azzal vezeti le,hogy gép előtt ül vagy elmegy pár havonta a bulikra.Engem meg ez stresszel.De kitartunk,nem lelépünk,hanem megbeszéljük a dolgokat,próbáljuk megoldani.Ebben a kicsi annyit játszik csak közre,hogy én nem tudok menni párommal pl buliba,vagy nincsenek kettesben programok.De a pénz sokkal jobban akadályoz minket mindenben.

A terhességemben SEMMI gond nem volt,max annyi hogy injekcióznom kellett a visszér miatt.De se rosszullét,se semmi.Amíg valaki ezt gondolja,hogy tönkremegy az élete,addig az ne vállaljon gyereket.Mikor én terhes lettem,eszünkbe sem jutott elvetetni.Ha párom nem akarta volna,akkor itthagytam volna s egyedül nevelném.Kevesebb stressz lenne egyébként,mert rosszabb ha tudod,hogy egy apának kötelessége lenne segíteni,de nem teszi úgy,mint várod,mintha tudod,hogy csak te vagy a gyereknek.Akkor nincs kire mérgesnek lenni,amiért pl nem fürdeti meg a gyereket heti 1x legalább ő helyettem.

Erről az oldalról is meglehet közelíteni a gyerekvállalást, ahogy te teszed, de miért is állítsuk be negatív dologként amikor annyi pozitívat is hoz. Igen, nehéz, én is visszasírom a régi életemet, de minek ezen siránkozni amikor van 2 gyönyörű gyerekem akikkel bár néha nehéz, mégis sok örömöt adnak.

2 éve laktunk együtt a férjemmel amikor terhes lettem a kisfiúnkkal, mire terhes lettem már untam az életem, mert másból sem állt csak eljárkáltunk ide-oda, dolgoztunk, fáradtak voltunk, hétvégén filmek előtt fetrengtünk, esténként iszogattunk-buliztunk stb... Egy idő után ezt is meglehet unni. Akkor sem volt különösebben értelme az életünknek. Most vannak új kihívások, megoldandó feladatok és problémák, igaz, nem tudunk eljárni szórakozni és nehezebb most az életünk mint akkor volt de majd el is változik. Ezektől a dolgoktól is változatos az ember élete.

Ha te így látod, ne szülj gyereket, öregedj meg gyerekek nélkül egy pasi mellett, aki ugyan úgy meg fog öregedni melletted. Ha nem vállalsz gyereket akkor ugyan úgy végzed, csak kimaradsz valami plusz jó dologból.